Perspektíva

Néha nem árt más szemszögból, más távolságból is megnézni az életünket. Talán új megoldásokra bukkanunk. Észreveszünk valami olyat, amit egészen közelről nézve nem lehet meglátni.

Anya, én rossz gyerek vagyok

Rossz pedagógia módszerrel egy gyerek lelkét és önbizalmát könnyedén tönkre lehet tenni. Főleg kiskorban. A megalázás, a kirekesztés, az állandó büntetés, mint minta, amit az ovónő mutat, kihat a gyerekek egymás közti viszonyára, barátságukra, a gyerekek önértékelésére. Biztos így kell ezt?

Hálószobatitkok

A szex valahogy mindig tabu téma volt otthon. Nem tudom, pontosan miért. Illetve vannak sejtéseim. Sose mutatkoztunk egymás előtt meztelenül. Zártuk a fürdőszoba ajtót. Legalábbis apánk előtt mindenképp. Ő a hétköznapi életben is visszavonulós, csendes ember volt. Keveset beszélt az érzelmeiről, nem szólt bele az életünkbe. Leginkább semleges témákról esett szó.

Anya, nekem is mondd azt

Marci volt a “prototípus”. Már pici babaként is azt csinálta, amit kell: evett, aludt. 3 hónapos korától csend volt éjjelente. Okos, szép, ügyes… Minden anya álma. Olyan, aki után az ember bátran vállal még egy gyereket, mert az ilyen csemete mellett az élet csupa öröm és boldogság. És valóban. Aztán jött Áron.

A régi én

Hallottam, ahogy felhevülten magyaráz a telefonba, miközben fel-alá járkál az épület előtt. Láttam, hogy ideges, feszült. Láttam rajta a tehetetlen dühöt, a kétségbeesést. “Értsed már meg, hogy ez nekem rossz. Ilyenkor úgy érzem, sarokba vagyok szorítva. Hogy meg akarod határozni, mit csináljak, hogy csináljam. Nem vagyok gyerek, ne akarj, légy szíves, nevelni!

Bejelentkezés

Regisztráció | Elveszett jelzó?