A régi én

Hallottam, ahogy felhevülten magyaráz a telefonba, miközben fel-alá járkál az épület előtt. Láttam, hogy ideges, feszült. Láttam rajta a tehetetlen dühöt, a kétségbeesést. “Értsed már meg, hogy ez nekem rossz. Ilyenkor úgy érzem, sarokba vagyok szorítva. Hogy meg akarod határozni, mit csináljak, hogy csináljam. Nem vagyok gyerek, ne akarj, légy szíves, nevelni!

Bejelentkezés

Regisztráció | Elveszett jelzó?