Tüskék

Lelki sebeket szerzünk életünk folyamán. Nők férfiaktól, férfiak nőktől. A közéleti szereplők közül néhányan, a média, a szórakoztatóipar erre időnként ráerősít. Hogyan élünk mindezzel együtt? Önközpontúan, sebeinkre figyelve bezárkózunk, vagy bátrak, megértőek, másokra nyitók leszünk-e?

A pók (Élet férfiak nélkül)

Szakmai kiránduláson voltunk külföldön. Egy olcsó kis szobát vettünk ki ketten egy kollégával. Első este, lefekvéshez készülődve elkezdtünk beszélgetni a pókokról. Mesélte, hogy arachnofóbiás. Gyűlöli a pókokat, retteg tőlük. Kicsit sztorizgattunk még, hisz kell az adrenalin az alváshoz, majd kiment zuhanyozni. Egyedül maradtam.

A régi én

Hallottam, ahogy felhevülten magyaráz a telefonba, miközben fel-alá járkál az épület előtt. Láttam, hogy ideges, feszült. Láttam rajta a tehetetlen dühöt, a kétségbeesést. “Értsed már meg, hogy ez nekem rossz. Ilyenkor úgy érzem, sarokba vagyok szorítva. Hogy meg akarod határozni, mit csináljak, hogy csináljam. Nem vagyok gyerek, ne akarj, légy szíves, nevelni!

Bejelentkezés

Regisztráció | Elveszett jelzó?