Gondola

Férfi “privilégiumok”

A nőisták elhitették a világgal, hogy a hagyományos szerepek merő nőelnyomást és a férfiaknak előjogokat tartogattak. De hogyan is volt ez valójában?


A nők két vélt dologért irigyelték a férfiakat:
– az egyik az volt, hogy azok választhattak a házimunka és az “érdekes” munka között
– a másik meg, hogy pénzt kereshettek, javakat szerezhettek (fát tudtak vágni, vadat tudtak ejteni, házat tudtak építeni), ezért nem függtek mástól anyagilag

Az ipari forradalom előtt a nemi szerepek szélsőségesen determináltak voltak a fizikai adottságok és képességek miatt, és így oszlottak 2 csoportra: a nehéz fizikai munka lett a “férfimunka”, helyzete válogatta, hogy éppen mi tartozott ide, a könnyebb fizikai munka pedig lett a “női” munka. A férfiaknak nem volt lehetőségük választani a könnyűt, mert a nők nem tudták volna elvégezni a nehezet.

Másrészt fontos szempont volt az is, hogy melyikőjük szül és neveli a piciket. Itt sem volt a férfiaknák választása, mondjuk a nőnek sem. Így vagyunk összerakva, a nőnek van méhe a férfinek meg ereje. Mikor megjelentek a gyereknevelést, házimunkát kiváltó szolgáltatások és háztartási gépek a férfiak jóvoltából, illetve megjelentek a könnyű fizikai munkát igénylő irodai, illetve könnyűipari munkák, szintén a férfiak jóvoltából, akkor egyre átjárhatóbbá váltak a szerepek. Át is jártak köztük szerte a világon, ott is, ahol a nőizmus nem hitette el, hogy ez a “szabadság” neki köszönhető. A gazdasági, ipari fejlődés automatikusan generálta azt, hogy egyre több nő munkába állt és válhatott önként rabszolgájává a főnökének, mint a férfi társai.

A férfiaknak nem csak abban nem volt választásuk, hogy “férfi” vagy “női” munkát végezzenek, de abban sem, hogy a férfimunkán belül milyet. A fiúk azt a munkát végezték, amit az apjuktól örököltek. Az asztalosnak asztalos lett a fia is, a bányásznak bányász, a cipésznek cipész, a tanítónak tanító, akkor is, ha saját döntése alapján egész más akart volna lenni. Ez nagyon ritka esetben volt kellemes munka, mert nagyrészt mocskos, életveszélyes, nagyon megterhelő fizikai munkákról volt szó. A másik dolog pedig az, hogy akarták-e ezt csinálni? Ha akarták ha nem, nem volt sok választási lehetőség. A saját iskoláztatásukba sem szólhattak bele, a szülők döntöttek arról, hogy a gyerek tanuljon-e, és ha igen, akkor mit tanuljon, mit végezzen és mi legyen belőle. Elhanyagolhatóan kevesek privilégiuma volt a választás és döntés lehetősége.

Látszólag nagyon jól hangzik ez az érv, hogy nem voltak anyagi függésben, de ez nem igaz. A férfi volt a kereső, de a pénzt nem ő költötte el. Fordított anyagi függés volt. Nem lehetett dönteni, hogy akarja-e, házasodni kellett és családot alapítania kötelezően. A férfi nem magára költött, hanem a nőre meg a fészekalja gyerekre. Kötelessége volt legalább olyan jól tartani a családtagjait mint magát, ráadásul a nőnek és a gyereknek alapvetően költségesebbek az igényeik az öltözetet és a lakást illetően is. Tehát az által, hogy a nő és a gyerek a férfitől függött anyagilag, a férfi minimálisan rendelkezhetett a saját maga által megkeresett pénz felől. Ha mégis megtette és magára “pocsékolta”, az elítélendő és deviáns viselkedésnek számított. A férfié tehát leginkább csak a pénzkereset “öröme” adatott meg, de az meg mit ér az elköltés öröme nélkül?


Post Author: Gondola

Gondola
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés