Nahalka Noémi

Valóban a gyerekek a rosszak?

Sokan a felnőttek közül a gyerekekre panaszkodnak, miszerint rosszak, nevelhetetlenek. Azt gondolom, hogy egyszerűen ezzel próbálják meg mentesíteni önmagukat a fárasztó nevelés terhe alól. Nos, akár tetszik, akár nem, de a felnőtt ember az, akinek kötelessége a kisgyermeket megfelelő mederbe terelni, mégpedig úgy, hogy a lelki fejlődését is szem előtt tartsa.


“Rosszak, nevelhetetlenek a gyerekek, nem bírok velük” – nem egyszer hallom a felnőtt, magabiztos embertől és nyilván akadnak, akik ki is érdemlik ezt a jelzőt, azonban mégis azt gondolom, hogy elfelejtjük ki az, aki igazán felelős a kiskorúért.

A kiskorú szocializálódik és annak megfelelően fog fejlődni, amilyen kereteket adunk számára. Ez sok munkába kerül, hiszen oda kell figyelni rá és fel kell mérni milyen a természete, ki kell próbálni mely módszerek, eszközök vezetnek eredményre a nevelésében és igen, folyamatosan felül kell bírálni a szülőnek önmagát, hogy probléma esetén mit kell másként csinálnia legközelebb.

Amikor meghallom a rossz gyerek kifejezést, szívem szerint egy mentális pofonként odamondanám, hogy rossz a felnőtt, aki mellette áll és ahelyett, hogy megoldaná a problémát, inkább gerjeszti a “rossz gyerekem van” szindrómát, amivel ráerőltet egy szerepet, majd rávezeti, hogy minek küzd, ő akkor is csak egy rossz kisgyerek marad.

Rengeteget lehet arról olvasni, hogy a kimondott szónak súlya van, energetikailag nem mindegy mit hogyan fogalmazunk meg, alternatív gyógymódok használják a szándék erejét, de valamiért még mindig nem számít általános dolognak a gyakorlatban alkalmazni mindazt, amiről naphosszat beszélnek. Pedig egyszerű, ha panaszkodok, hogy rossz a gyerekem, akkor nem azzal foglalkozom, hogy kiderítsem az okát, adott helyzetben miért viselkedett úgy, hanem partnereket keresek ahhoz, hogy együtt sajnálkozzunk azon, milyen rossz dolgom van énnekem. Kibújok a felelősség alól, hibáztatom a környezetet, a másik szülőt, vagy az öröklött géneket és mindehhez társakat szerzek, akik megerősítenek abban, hogy nagyon jól csinálod, gyere és panaszkodj, sírd ki magadat, aztán majd kirepül valahogy az a kiskorú. Téged nem terhel felelősség, szónokolj csak…

A felnőtt ember felelősséget vállal önmagáért és a gyermekéért is. Ebbe a felelősségbe bele kellene annak is tartoznia, hogy amennyiben látom, nem bírok a gyerekekkel, nem őket kezdem el hibáztatni, sem a körülményeket, hanem a saját viselkedésemet, kommunikációmat bírálom felül. Igenis meg kell vizsgálni hogyan kommunikáltam, milyen stílusban, milyen érzelmek között, és ha megtaláltam a hibákat, el kell ismernem és változtatnom rajta. Előfordulhat az is, hogy fogalmam nincs mi áll a probléma hátterében, és azt sem tudom hogyan kellene megoldani, mégsem hátrálok meg, hanem vizsgálódni kezdek, sorra veszem mi lehet a kiindulópont és figyelem a gyermeket, kérdezgetem, meghallom, majd megoldom a problémát úgy, hogy ne egy őrjöngő, dühös, frusztrált, megszégyenített apróság maradjon mögöttem.

Nem vagyunk tökéletesek, vannak viták, veszekedések, azonban azt gondolom, hogy gyermek-felnőtt relációjában minden esetben a felnőtt az, akinek át kell gondolnia, ha valamiért kicsúszik az irányítás a kezéből. A kommunikáció az alapja a nevelésnek is, mint minden kapcsolatnak, párkapcsolatnak, ha a rossz gyerek történet a felszínre kerül, gondoljuk végig a saját magunk kommunikációját, vagy a helyzethez való hozzáállását, hisz nyilván változtatnunk kell, de ehhez előbb fel kell ismernünk, hogy rosszul közelítjük meg a helyzetet.

párkapcsolati coach


Post Author: Nahalka Noémi

Nahalka Noémi
Nőként, feleségként, édesanyaként élem a hétköznapokat. 17 éve foglalkoztat a természetgyógyászat, spirituális világ, amiről az elmúlt pár évben szívesen írok. Vallom, hogy aki elégedetlen az életével, annak lehetősége van változni. Az ehhez szükséges eszközöket sikeresen megtanultam az elmúlt évek alatt, így lelki, szellemi, párkapcsolati cochként veszem ki részemet segítő szakmából. Egyéni megbeszéléseket és csoportos foglalkozásokat tartok és mindig nagy örömmel tölt el, amikor látom az előrelépést a boldogsághoz vezető úton.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés