Nahalka Noémi

Majd…akkor…ha, a halogatás és az egy helyben dagonyázás mesterei

A legnagyobb hazugságokat önmagunk felé tesszük meg, leginkább akkor, amikor tudatában vagyunk annak, hogy a változás jóval több energiát igényel, mint a semmittevés. Az egy helyben járás és megszokás hatalma képes egy képzelt világba repíteni a tudatot, ami biztonságot ad, legalábbis látszólag.


Változni jó, változni fáj, változni azt jelenti, hogy ki kell mozdulni a komfortzónából és megnyílnak az utak. Mégis futva menekülnek az emberek a változások elől.

Halogatás: Majd akkor lépek, ha … majd akkor csinálom meg, ha… persze ezek a soha nem bekövetkezendő „ha…k” vagy, ha mégis sikeresen célba ér és bekövetkezik, akkor jó esély van arra, hogy talál valami más kifogást az ember saját tudatának a becsapására.

Év elején jönnek a fogadalmak, de hogy is hangoznak el? Le akarok fogyni. Nyilván majd egyszer biztosan, de addig nem látok hozzá semmilyen diétának. Meg fogok nősülni. A jövőben biztosan, de most csak ámítalak. Ki fogok lépni a vacak munkahelyemről. Igen majd valamikor fogsz lépni, de most maradsz a tutiban.

Ezek mind olyan kijelentések, aminek a felét sem gondolják komolyan. Ülnek a nem túl jóban, de ahhoz, hogy a sorsuk megváltozzon csak elméletileg tesznek hozzá, azaz beszélnek róla, jó volna, ha…, ígérem, megváltozom…

A legnagyobb önbecsapások számomra mégiscsak azok, akik látszólag belekezdenek valamibe és teljesen mindegy, hogy önismeretről, terápiáról, vagy egy egyszerű munkáról beszélünk, ugyanis ők azok, akik a lelküket is kiteszik látszólag azért, hogy célba érjenek. Ha őszinték akarnának legalább önmagukkal szemben lenni, ki kellene azt mondaniuk, hogy egyáltalán nem akarják azt az egészet.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy napi szinten próbál megoldani egy problémát, de csak próbálkozik, ugyanis semmit nem tesz azért, hogy megoldódjon a dolog, csak azért,hogy úgy tűnjön, mindent megtesz a cél érdekében. A próbálkozások nagyon jók arra, hogy megmutassa a környezetének és önmagának, hogy dolgozik a témán.

Sokszor látom, tapasztalom, hogy a külsőségek megnyugtatására terápiába kezdenek, vagy elmennek az emberek egy segítő foglalkozású természetgyógyászhoz, vagy coachoz, majd témában maradva a panaszkodásban kimerítik vágyukat a változásra. Sajnos ez nem működik.

Az ámítás mögött egy álszent világ húzódik, aminek a központjában az ember akarata áll. Ő, mint tudatos lény tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit szeretne elérni, csak mást várnak el tőle, ezért másként cselekszik, legalábbis látszólag.

Hatalmas energiákat fektet abba, hogy a látszatot fenntartsa önmaga és környezete előtt, ám nem jön meg az eredmény. Ilyenkor még sajnáltatja is magát: látod, én mindent megteszek, mégsem jön el az áhított változás.

Abban a pillanatban, hogy valaki felkínálja a megoldást, ő lesz az első, aki elmenekül előle, valami remek kifogással.

Én azt gondolom, hogy nem gond, ha valaki nem akar változni, megcsinálni egy munkát, elmondani a gondolatait, csak ne hazudjon önmagának, mert ez viszont már azt jelenti, hogy elvesztette a valósághoz való egyenes hozzáállását.

párkapcsolati coach


Post Author: Nahalka Noémi

Nahalka Noémi
Nőként, feleségként, édesanyaként élem a hétköznapokat. 17 éve foglalkoztat a természetgyógyászat, spirituális világ, amiről az elmúlt pár évben szívesen írok. Vallom, hogy aki elégedetlen az életével, annak lehetősége van változni. Az ehhez szükséges eszközöket sikeresen megtanultam az elmúlt évek alatt, így lelki, szellemi, párkapcsolati cochként veszem ki részemet segítő szakmából. Egyéni megbeszéléseket és csoportos foglalkozásokat tartok és mindig nagy örömmel tölt el, amikor látom az előrelépést a boldogsághoz vezető úton.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés