Akinek kertje van, annak egy külön kis világa van. Amikor csak testileg-lelkileg szüksége van rá, ez a világ magához hívja: tavasztól őszig számíthat rá.
Gyógyító erejű a testünknek, lelkünknek a kert, olvashattam egy tanulmányban Lakatos Adrienntől. Nyugalmat, belső egyensúlyt, gyógyulást hoz. Gyorsabban lábadozik, kisebb a fájdalma és a hangulata sokkal jobb annak a a betegnek, akinek az ablaka kertre néz, illetve kertben sétálhat. A keletiek a stresszes és a levert vagy gyászoló betegnek sétát, ásást írnak fel. Gyász feldolgozásnál, már a nézelődés és séta a kertben is nyugtat, relaxál. Az aktív tevékenység ugyanott még erősebben segíti a javulást.
Együtt gondozni valakivel a kertet, lelkileg erősít az együttműködés miatt, és átélhető az érzés, hogy tartozunk valahová. Erősödik az önbizalom, az önértékelés, a belső stabilitás, javul a hangulat, a koncentráció és a memória. A mozgással erősödik az immunrendszerünk és a teljesítő képességünk.
Szép gondolat, hogy a magokkal reményt vetünk, a zsenge hajtások kezelése ad optimizmust, bizakodást és kitartásra türelemre tanít. A gondos ápolással törődünk. A gazolással rendet teszünk önmagunkban is. A szüretelés segít a munkánk által megbecsülni önmagunkat. Átélhetjük, hogy a dolgokat nem sürgethetjük, így megtanít elfogadni is.
Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!
Legyél te az első hozzászóló!