Kigyúrt hölgyek

Kicsi vagy kocsi? - kérdezték régebben a párok önmaguktól. Ma inkább: önmegvalósítás és vonzó külső, vagy anyaszerep és a vonzerő csökkenése?

Mennyi időt adnak ma a gyúrásra az emberek az életükből? A terem megközelítése, az ott lét. Az energia, a bérletre való pénz megkeresése. Mennyire van egyensúlyban a korunk embere ilyen téren? Ezeken a kérdéseken gondolkodjunk el!

Tény, hogy rosszabb, ha monitorra vagy telefonra meredve töltjük netezéssel az időnket. Attól a gyúrás jobb. Hiszen edződik a test. Ám az is elgondolkodtató, hogy a mai huszas és harmincas emberek a külsejük építésére fordítanak több időt, míg a korábbi generációk ennyi idősen 2-3 gyereket neveltek. Most 35 éves korukig a terembe járás fontosabb lett. Önmaguk külsője. Nagy árat fizetnek érte.  Amit 2 cseperedő gyerek adni tud naponta a szüleinek, annak a látványa, megélése nem hasonlítható össze a terembe járás élményével.

Testedzéstől endorfin keletkezik a szervezetben, ami feldobja az embert. Elégedett, boldog; szépül, csinosabb, fiatalosabb; erősödik, fogy. Dicsérik a többiek.

A gyerek gond. Nagy költség. Halogatják a vállalását a legvégső időre. Közben önmagukat fosztják meg olyan élményektől, amit csak egy kicsi “életke” látványa adhat. Látni önmagunkat kicsiben. A nők döntenek első sorban arról, hogyan legyen. Szokták mondani: “Két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen.” Úgy tűnik, sokan  ez utóbbi mellett döntenek, amikor csak 35 körül vállalnak esetleg egyet. A következő kicsik már többnyire meg sem születnek. Eldöntötték. Fontosabb önmagukért élni az embereknek. Dolgozni kell. Pénz kell. Karrier. Ehhez pedig edzett test.

Kérdés: megéri-e?