Hett Ágnes

A szerelem fajtái – Mikor nem akarlak szeretni

A szerelem? Nagy vonzódás, őrült kívánság aztán beteljesülés vagy csalódás? Ó nem, nem ennyire egyszerű a képlet. Van, hogy mi magunk sem állunk hozzá olyan egyszerűen.


Régi történet már. Mindenesetre most előbányásztam, leporoltam, kifényesítettem. De csak egy részletet közlök itt belőle.

A mese a szerelemről szól. Mi másról, igaz? A szerelem sokszínűségéről, fajtáiról.

  1. Van ez a rózsaszín ködös, repkedős. Legalábbis mondják. 😉
  2. Meg az a kínzó, fájós, önmarcangolós. – Ebben bőven van tapasztalat. –
  3. Aztán kedves, aranyos, semmi különös, de azért jól megvagyunk és értékeljük egymást. –Akadt ilyen is. –
  4. A gyorsan ellobbanós, szalmaláng. – Ajj, de sokszor volt! –
  5. A viszonzatlan, messziről csodálós. – Számtalan szomorú. –
  6. A folyamatosan mélyülő és átalakuló. Jóban-rosszban típus. – Nem a sorozat. És pipa.-
  7. Időeltolódásos, avagy rosszkor, rossz időben.
  8. Nem akarooooom! De mind hiába.
  9. Egy, amire nem tudok jobb hasonlatot, mint amit a gyereked iránt érzel. Bár a hideg kirázott, mikor a szülőszobán anyukák „szerelmemnek” hívták a gyereküket. (És erre mit használ a szerző? 🙂 )
  10. A kommentelő tölti ki.

A lenti több kategória ötvözete. És valahogy így kezdődik: egyszer volt, hol nem volt, tán igaz sem volt.

Látom, ahogy a védőfalam meg-megremeg.

Olykor-olykor elönt a melegség. Gyengédség. Még a hangszínem is változik. Lágy és csendes.

Olyan ez az egész, mint mikor karodban tartod a kisbabádat. Csak nézed, ahogy alszik. Csendesen szuszog. Nem mersz még mozdulni sem, nehogy felriaszd. Valahogy minden olyan békés és nyugodt. Vigyázni szeretnél rá. Óvni, védeni. Beszippantani az illatát. Emlékezni rá. Ha örökké tarthatna…

Tudod milyen szeretni. Ismered sok fajtáját. Szeretted a szüleidet. A barátaidat. Voltál már szerelmes. Lángoltál, belehaltál. Voltál őrült és kétségbeesett. Szenvedélyes. De ez most egészen más. Ez új. Nincsenek benne hullámvölgyek. Nincs benne elvárás. Nincsenek játszmák. Nincs benne harag vagy gyűlölet. Nincs benne szándék vagy akarat. Egyszerűen csak van ez az érzés. Egyszerűen csak szeretsz. Az egész lényeddel. Az utolsó sejteddel is. Mást nem is tehetnél.

Megsimogatod az arcát és álmában elmosolyodik. Évekig tudnád nézni. Így titokban. És boldog lennél. Végtelenül boldog.

Lassan, nagyon lassan felemelkedsz és odaviszed a kiságyához. Bár fognád még, ölelnéd magadhoz. De le kell tenned. Most erre van szüksége. Maradnál, de nem lehet. És halkan behajtod magad mögött az ajtót.

Látom, ahogy a védőfalam meg-megremeg.

Gyorsan egy ácsot, meg kőművest, meg… bárkit. Nem, nem lehet! A várnak állnia kell!!! Réseket betömni! Gyenge pontokat megerősíteni!!!

Sehol senki.

Két kezemmel rakodom a köveket. Egyiket a másikra. Nem állhatok meg egy percre sem. Koszos vagyok és fáradt. Egy pillanatra nem figyelek. Elejtem. Megsebez. Csak kis karcolás. Bekötöm. Nedves, piros kötés. Nem érdekel. Még nagyobb erővel folytatom. Sikerülni fog. Tudom, hogy megcsinálom. Meg KELL csinálnom. Minden rendben lesz. Minden rendben lesz. Minden rendben lesz. Nem érezhetek. Pont úgy nem…


Post Author: Hett Ágnes

Hett Ágnes
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés