Cseti

Egy szingli anya napja – El nem küldött levelek (1)

HIÁNYZOL


Annyi minden történt, amit el akartam mondani Neked… Amit neked mondtam volna el. És te meghallgattál volna, vagy megkérdezed, hogy a “kicsi”?, vagy röhögsz egyet, majd elmesélsz egy releváns történetet, ami veletek esett meg. De már nem mondhatom. Nem mondhatom el a csipp-csupp hülyeségeket, nem mondhatom el, ha valaki felidegesít, se azt, ha valami bánt. Már nem tudsz meghallgatni. Már nem tudsz válaszolni.

“Először is, volt a gyereknek szülinapja. Persze pár órával előtte mondta, hogy jaj, hagy aludjon itt egy barátja, mert az öccsénél már volt ilyen. Felhívtam pár szülőt, de nem jött össze a dolog, mert még kicsik ehhez, és a nagyinál sem aludtak, és…  Biztos én vagyok túl laza, és normál helyen 18 éves korig nincs máshol alvás… Lehet, a szüleim is jobban tették volna, ha szigorúbban fognak? Mindegy, ők már elcseszték.

Szóval egész jól megúsztuk… Legalábbis azt hittem. Előkerült a csocsó asztal, meg volt autós versenypálya… Bár a hozzá tartozó autót a kicsi a földhöz vágta kora délután, úgyhogy estére nem igazán szuperált. Persze mondta, hogy ő nem fáradt, közben tépte a hajam, mondta, hogy „utállak, utállak”, csak a szokásos balhé, csípett, rúgott, harapott. Éreztem, mindjárt elgurul a gyógyszerem. Ja, és mindezt miért? Mert kért valamit, és mondtam, „pillanat drágám, csak ezt elöblítem”. Szóval kitört a hiszti, és tényleg azt hittem, hogy most nem állok jót magamért, de végül egész jól lehiggadtam én is, aztán őt is meg tudtam nyugtatni. Tök büszke voltam magamra. Szerintem te is azt lettél volna rám. Persze a kis jelenetünk után két és fél órát aludt, úgyhogy csak annyi történt, hogy rajtam csattant az előző nap délutáni pihi hiánya. Na de visszatérve a partyra, a kicsi persze nekiszaladt valakinek, úgyhogy vérzett a szája, de ezt is megszoktuk már. Volt plüss püffülő csata, meg kiabálás, meg torta, aztán lementünk a játszóra. Na, itt történt a baj. A kosárhintából kiesett az egyik gyerek… És hiába gumi volt alatta, meg kicsit huppant, úgy tűnik eltörött a karja. Legalább ne a nyári szünet előtt történt volna.

Ja, pénteken este 8-kor sóskát, és spenótot rendeltek a skacok, vasárnap meg bolognait és töltött paprikát csináltam, úgyhogy kétszer kétfélét főztem, hogy legalább úgy nagyjából egyenek. Azt hittem sose fogy el a kaja, de probléma megoldva, mert ma éjszakára kaptam egy plusz gyereket.  Bezzeg a kicsinél alhatnak, nálam meg nem, ez nem fair!

Update:  Hazament. Hiányzott az anyukája. Talán mégiscsak igaza van azoknak a szülőknek, akik úgy gondolják, ez még korai.”

Ezt meséltem volna neked – ha még itt lennél.


Post Author: Cseti

Cseti
Ember vagyok. Nő és anya. Semmi több. Olyan, mint bárki más. Egy hétköznapi figura. Olyan, aki mellett nap mint nap elmész az utcán. Rólad írok. És magamról. Útkeresésről. Elkövetett hibákról. Hétköznapok buktatóiról, gyereknevelésről. Újrakezdésről.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés