Kata

Minden relatív

Kitörő öröm, vagy mély bánat - egyiktől sem kell tartanunk, egyikhez sem kell ragaszkodnunk. Hozzáállás kérdése, hogyan jutunk túl rajtuk, hogyan éljük meg. Minden relatív.


Ha visszaemlékszünk arra az időre, amikor befejeztük az általános iskolát, sokszor nem is érezzük úgy, hogy milyen sok idő telt el azóta. A sok év, hónap mintha összetömörülne. Apám, amikor 40 év után a munkahelyén visszatekintett az ott töltött időre, azt mondta: “Olyan érzés, mintha csak egy pillanat lett volna”. Gyakran érezzük, ha ránézünk egy kamaszodó gyerekre: hiszen még nem is olyan rég volt, amikor megszületett. A mamám, aki 8 éve ment el, olyan, mintha csak tegnap hagyott volna itt minket.

Amikor félünk valaminek a bekövetkezésétől, például egy gyógyíthatatlan hozzátartozó halálától, elengedésétől, akkor segíthet mindennek a tudata. Vagyis, hogy bár fájni fog, de minden elmúlik. Ahogy a jó dolgok is szinte elillannak, a fájdalmasak ideje, ereje sem végtelen. Létezik ugyan elhúzódó gyász, a gyászmunkával foglalkozó szakemberek tudnak róla. Ám akkor is fásul, tompul, gyógyul a sajgó seb a lelken. Saját tapasztalatomból tudom, amikor 5 év után sikerült beletörődnöm, megszoknom ami  a mamával lett.

A keleti tanmeséből talán ismerjük a királyt, akinek a borús és kitörő öröm hangulati változását a népe nehezen viselte. Megnyugodott attól, hogy egy olyan gyűrűt kapott, amin az állt: “Minden elmúlik egyszer.” Minket is megnyugtathat a tudat, hogy bár sajnáljuk a jó dolgok gyors múlását, de a nehézségek sem terhelhetnek örökre. Még egy szicíliai mondás is álljon itt saját halálunk feletti aggodalmunk oldására: “Az utolsó napod számodra ugyanolyan lesz mint a többi.”


Post Author: Kata

Kata
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés