Kata

Remény és küzdelem


Biztos éreztük már úgy, hogy egy látvány ihletet adott. Ma  a napfény, amint verőfényes – szikrázóan a süvítő széllel dacolt. Mintha csak kiáltotta volna: “Fújj szél, vihar: te csak tombolj, rövidesen a friss tavasznak magad úgy is meg kell adnod!”

Ebben élünk: a nehézségek dacára is küzdünk. A téllel, a hideggel, a betegségekkel, a munkánkkal, a gazdasági nehézségekkel. Összeszedve minden erőnket, és azért sem adjuk fel! Küzdünk – ameddig csak lehet. Kell, hogy eljöjjön az enyhülés! Csak lesz könnyebb! Régen a háborúk sem tarthattak örökké. Egyszer vége lett mindnek. Idézzük fel a mondatot, amit költőnk adott útravalóul: “Ember küzdj, és bízva bízzál!” – vagyis amikor ezt írta, akkoriban is küzdelmes volt az Élet. Keressük meg mi magunk, hogy kitől és miből meríthetnénk még erőt, bátorságot! Ki az, akinek a helyzete hasonló? Még az is erőt adó. Az hogyan vált könnyebbé, vagy oldódott meg teljesen? Segítőket kell találnunk és segítenünk kell! Beszéljünk a helyzetünkről, állapotunkról!

Különösen a férfiakra jellemző, hogy bezárulnak, mint egy dió. Vagy rossz vigasztaló megoldásokhoz nyúlnak, és rombolják magukat: ital, pornó, kalandok, túlzásba vitt virtuskodás, munkamánia – mind súlyosan romboló.

Még egyszer: tudatosítsuk, mi az, ami erőt adó! Gondoskodjunk lelkileg is magunkról! Személyek is vagyunk, saját személyiséggel. Csak így tudjuk megosztani magunkat  hosszútávon másokkal.


Post Author: Kata

Kata
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés