Cseti

Szerelmi listák


„Ha párt keresel, nagyon fontos, hogy PONTOSAN TUDD mit akarsz, kire vágysz. Fogj egy papírt, és írd rá, minél részletesebben, hogyan képzeled el a nagy őt!!! Külsőleg, belsőleg.” – Hangzott Tamás jó tanácsa. És persze megtettem. Ott hevert előttem a fehér lap, kezemben a toll… Mit is akarok? Végtelenül banális dolgok jutottak eszembe. Legyen közös hullámhossz, meg repüljön vele az idő, meg legyen sármos, és vonzó, és …? És persze a szex is legyen hűdenagyonjó, és ilyenjómégsohanemvolt, meg …

Fogalmam sem volt, mit is kéne írnom. Nem érdekel, milyen magas, hogy elállóak-e a fülei, vagy kék vagy barna-e a szeme. Nem érdekel hogy mit csinál -csak szeresse-. Összehordtam azért pár dolgot, amit „elengedhetetlennek” tartottam.

Egy darabig őrizgettem, aztán kidobtam a fenébe.

Szűrők… Vajon azzal kerülök közelebb a boldogsághoz, ha határozott, tudatos, önmagát tökéletesen ismerő párkereső lévén szigorú szűröket alkalmazok (értsd.: végignézem a paramétereket, beállítom a kort, a magasságot, a testsúlyt és tádám, ezzel máris ráléptem a beteljesülés felé vezető ösvényre), vagy ha nyitott maradok? Nagyobb esélyt adok ezzel magamnak (hisz koncentráltabb vagyok), vagy valójában csak elveszem az igazi egymásra találásnak lehetőségét? Elmegyek az igazi kincs mellett, mert ragaszkodom a saját elképzeléseimhez, vagy pont ott keresem, ahol van?

Béla bá’ nem volt töketlen gyerek. Határozott, kemény férfi. Olyan listával, melyet reggel kezdtem el olvasni és este fejeztem be.  Mindent meghatározott. Kezdve persze a korral, aminél alapfeltétel volt, hogy minimum a lánya lehessen. Mert hát fiatalság, bolondság! És ő önmagát elég bolondnak tartotta, hogy ilyen párt keressen maga mellé. Persze aztán jött a többi. Modell alkat, magas EQ, IQ, meg a jókedv és vidámság, szex, szex, szex, és pár új poronty, akik majd az udvaron játszanak és kergetik a kutyusaikat, miközben asszonyka áll a konyhában, klopfolja a húst, ő meg mögé lép, csínytalanul benyúl a szoknyája alá, és végigsimítja a kezét a combján. Erre a húsz éves házitündér mindent eldob, felugrik a pultra, és míg az ebek odakint kettőt csaholnak, ők hatalmasat szeretkeznek.

Hiába, Béla bá’ nagy huncut volt. Rajta nem fogott az idő (de). Hiába volt már idősödő, sose volt fáradt, vagy rossz kedvű (csak és kizárólag hétfőn, szerdán,pénteken… és kéthetente vasárnap). Erős, kemény és mindig bevetésre kész (nyilván). Tele álmokkal, tervekkel, célokkal.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Béla bá’ elég szerény körülmények között élt. Volt egy ici-pici boltja, amit olyan ötvenezer forintért bérelt. Annak a galériáján rendezte be rezidenciáját – tény, hogy azt roppant hangulatosan-.  De így legalább biztos lehetett benne, hogy jövendőbelije nem a pénzéért lesz vele.

Nem tudom, hogy alakult a sorsa. Talált-e párt, vagy megnyerte-e az ötös lottót?

Egyszer belefutottam egy történetbe (vélhetőleg számtalan ehhez hasonló van). Egy férfi mesélt az ő „pontjairól”. Szőke, magas, vékony.. így kezdődött. Csak ilyet keresett, valami mégis mindig félresiklott. Aztán észveszejtően beleszeretett egy alacsony, barna lányba, akivel aztán leélte az életét.

Hát ez a bajom a listákkal…

Listák…Nem többek, mint az agyunk által megkomponált zeneművek, melyekben egy oktáv 6 hangból áll.


Post Author: Cseti

Cseti
Ember vagyok. Nő és anya. Semmi több. Olyan, mint bárki más. Egy hétköznapi figura. Olyan, aki mellett nap mint nap elmész az utcán. Rólad írok. És magamról. Útkeresésről. Elkövetett hibákról. Hétköznapok buktatóiról, gyereknevelésről. Újrakezdésről.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés