Hett Ágnes

Gender háború

Miért kell önmagunk meghatározásához, céljaink felértékeléséhez és igazolásához szembenállnuk másokkal? Egyáltalán lehet másképp? Vihet-e előre az ellenségeskedés?


Miért olyan nagy baj, ha ellentétpárokat alkotunk? Fehér-fekete, modern-klasszikus, nyitott-konzervatív, monogám-poli, szingli-párkapcsolatban élő, férfi-nő, jó-rossz, szép-csúf és még sorolhatnám.

Néha talán kellenek ezek a meghatározások. Hogy könnyebben eligazodjunk a világban. De ezek mind szubjektívek. Nekem, illetve számomra mit jelentenek?

Ehető- mérgező. Hideg-meleg. Viszonylag könnyen leírható, egyértelmű dolgok.

De mit teszünk, ha olyan fogalommal szembesülünk, amire nem tudunk két szavas választ adni? Ha érintetté válunk? Ahol döntenünk kell, melyik „táborba” tartozunk?

Kényszeres skatulyázók vagyunk. Képtelenek vagyunk egyszerre több szemszögből látni a dolgokat. Muszáj egyszerűsítenünk. Szembeállítunk. Ó csak rossz lehet, mert én jó vagyok. Ő hazudik, mert én igazat mondok.

Igazság…. Mintha ez objektív lenne.

Én nő vagyok, te férfi. Gúnyosan végigmérlek, tetőtöl talpig. Hát igen… te szőrösebb vagy. Nem vagy olyan kedves és lágy. Hanem durva és agresszív. Kemény. Én gyengéd vagyok. Melegség sugárzik belőlem. Te viszont érzéketlen. Csak egy férfi.

Férfi vagyok. Erős és határozott. Te nő, te nyafogsz és hisztizel és úgy viselkedsz mint egy elkényeztetett királylány. Jössz-mész, és elvárod, hogy mások kiszolgáljanak. Én meg dolgozom, mint egy gép. Nem értesz meg, fogalmad sincs mire van szükségem.

Férfi vagy. Bántasz. Fizikailag és verbálisan.

Nő vagy. Hazug és csalfa.

Férfi vagy… Mindig csak a szex.

Nő… mert neked nem fontos! Te egyet akarsz: kisajátítani, birtokolni.

Mennél minden felé! Mindegy neked, kivel, mikor és hol! Önző vagy.

Általánosítunk. Csoportokat alkotunk és általunk elképzelt, vagy olykor tapasztalt tulajdonságokkal ruházzuk fel őket. Ellentéteket keresünk. És minél többet találunk, annál inkább belelovaljuk magunkat a vagdalkozásba.  Annál inkább viszályt szítunk, gyűlöletet keltünk. Nyomjuk le a másikat, és próbálunk rákapaszkodni, hogy így legyünk „magasabbak”. Szebbek, jobbak, többek. És közben nem vesszük észre, hogy semmi más nem történik, csak az a szakadék nő, ami köztünk van, amit mi teremtettünk. Süketté és vakká válunk. Bezárva a fejünkbe, ismétlődő gondolatoktól kergetve. Olyan távolságot teremtünk, mely szinte legyőzhetetlennek látszik.

Férfi-nő… Ha kellenek az ellentétek, kellenek a metszéspontok is. Lassan ideje lenne megtalálni: EMBER. Olyan, mint én, csak kicsit más. De ember.


Post Author: Hett Ágnes

Hett Ágnes
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés