Hett Ágnes

Emberallergia

Mikor úgy érzed, minden csak azért van, hogy téged idegesítsen, gondolkozz el azon, hogy vajon nem a te tolerancia küszöböd van túl alacsonyan.


Megszólal az ébresztő. Félálomban lenyomod, majd 40 perc múlva kipattansz az ágyból. Elkéstél.

Persze megint dugó van. Az út feléig tartod magad. Nem nézed az órádat, nem kezdesz el telefonálgatni, „zöld a lámpa, menjél már!”, egész higgadt vagy. Eltereled a figyelmedet. Nem hagyod, hogy felhúzzon az a tudat, hogy az autósok fele iskolába igyekvő gyerekeket szállít, és nem igaz, hogy nem lehet busszal menni! Hallgatod, ahogy Balázsék elszórakoztatják magukat, de egy barom bevág eléd (természetesen index nélkül). Beletaposol a fékbe, és a reggeli kávé hiánya káromkodás formában jön ki a szádon.

Mikor végre beérsz, még mindig puffogsz. Bekapcsolod a gépedet, épp kimennél a konyhába, de bejön a “szia hogy telt a hétvégéd?” kollégád, és nem tudja befogni a száját.

Így telik az egész napod. Úgy érzed, csupa idiótával vagy körülvéve. Jópofizók, seggnyalók, áskálódók, naplopók, törtetők. Utálod mindegyiket.

Munka után lemész a konditerembe, hogy kiengedd a felgyülemlett gőzt. Hiba volt. A recepciós valamiért kekeckedik. Állítja lejárt a bérleteted, pedig 2 alkalomnak még kéne rajta lennie. Hülye kis mitugrász, élvezi, hogy ő van hatalmon. A szekrénykulcsod nem illik a zárba, a padon nincsen hely, mert muszáj odatenni a táskát, mellé a ruhát, mellé a törölközőt. Nem lehetne egy helyre, hogy más is elférjen. Ezt még lenyeled, majd kifutod magadból a felgyülemlett dühöt. De nem… Az összes foglalt! És mire használják? Mire? Hegymenet és beszélgetés! Menjenek kirándulni az ilyenek.

Este 10re hazaesel. Elolvasod a híreket. Újabb méreg kapszula. Pár cikkbe még belegörgetsz. Érdektelen.

Mindegy. Elmész aludni. Fekszel a sötétben, becsukod a szemed. Lassul a légzésed. Mindjárt jó lesz.

És ekkor a szomszéd kölyke elkezd üvölteni. Dühösen lerugod magadról a takarót. „Mi a faszért nem alszik egy gyerek éjfélkor? Minek az ilyennek gyerek, ha nevelni sem tudja?”

Felkapod magadra a kabátodat. Most megmondod nekik. Most végre beolvasol.

Nyílik az ajtó.

Egy sápadt férfi áll veled szembe. Pólóján gyanús foltok éktelenkednek. Étel vagy hányás. Nem tudnád megmondani. Bentről halk altatódal szűrődik ki. Kicsit elbizonytalanodsz. 4 éves forma kisfiú tántorog ki a szobából, puha kezét apukájáéba csúsztatja. „Miért sír Joci?” kérdezi. A férfi leguggol és megsimogatja a gyerek fejét. „Nő a foga szívem. Nagyon fáj neki. Anya adott már neki gyógyszert. Most már ő is aludni fog. Menjél vissza, mindjárt melléd fekszem, rendben?” Elszégyelled magad. Elképzeled, hogy mire visszafordul hozzád, te már nem vagy ott. De inkább elnézést kérsz és hazamész.


Post Author: Hett Ágnes

Hett Ágnes
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés