Szabados Csilla

Bizsereg a bizsereg


Úgy robbant be idén a tavasz, mint váratlan szerelem szokott. Feltöltött, körülvett, simogatott.

Végre kint vagyok. Sokáig kóborolok az utcán. Csak élvezem a létet, a kabátnélküliséget, a kávét a padon, a hullámzó tömeget.

Furcsa huncutsággal a szívemben sétálok haza. Érzem, veszélyesen csillog a szemem, s mint drog, úgy hat rám az április közeledte.

Te bolond, szeszélyes, tüzes hónap, kinek gyermeke vagyok! Nincs hatalmam feletted.

Minden intelem, a józanész, a megfontoltság, óvatosság lassan elhalkul, a semmibe vész. Csábít a természet, a meleg, az izgalom, a kaland, az irracionális, az őrült. Már nem gondolkozom, s most érzem úgy, hogy élek.

Álmatlanul forgolódom az ágyamban, s akárhányszor becsukom a szemem, biztonságosabbnak tartom gyorsan kinyitni. A sötét szobában nem kísértenek forró képek. Egymásnak feszülő gondolatok zúgnak a fejemben. Vágyom aludni, de nem is merek.


Post Author: Szabados Csilla

Szabados Csilla
Író és sok minden más. Szexualitás, gátlások, elfojtások, személyiségfejlődés állnak érdeklődésének célkeresztjében.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés