Cseti

Anya, én rossz gyerek vagyok

Rossz pedagógia módszerrel egy gyerek lelkét és önbizalmát könnyedén tönkre lehet tenni. Főleg kiskorban. A megalázás, a kirekesztés, az állandó büntetés, mint minta, amit az ovónő mutat, kihat a gyerekek egymás közti viszonyára, barátságukra, a gyerekek önértékelésére. Biztos így kell ezt?


Volt egy fiam. Más mint a többi. Élénkebb, elevenebb. Nem ismert szabályt, nem lehetett betörni. Olyan volt, mint egy szilaj, vad csikó.

Az őrületbe kergetett, de közben tetszett is, hogy ilyen. Hogy ilyen belevaló, vidám, gondtalan.

Mint a tűz és a víz. Ilyen volt a kapcsolatunk. Folyton harcoltunk, folyton küzdöttünk. Öltük és öleltük egymást. Szorosan. Mintha soha nem akarnánk elengedni a másikat.

Imádta a bölcsit, imádta a gondozónőjét. És ez az imádat kölcsönös volt.

Van egy fiam, aki most azt hiszi, ha haragszom rá, már nem szeretem. Van egy fiam, akit a gyerekek kirekesztenek. “Próbálj meg barátkozni. Kérdezd meg, hogy játszhatsz-e velük?” Bátorítom. De ő szomorúan azt válaszolja: „Úgyis tudom, mit mondanak. Hogy nem. Mert én rossz vagyok”. Van egy fiam, akit az óvodában úgy büntetnek, hogy a szülinapi tortából ő nem kap szeletet. Ő volt az egyetlen farsangkor, akinek az óvónő nem csinált kalapot. Mert összesarazza magát, mert hangos, mert bohóckodik, mert nem figyel. Mert mindig mást csinál, mint amit kérnek. „Hát milyen gyerek az ilyen?”

Ez a fiam, ha van egy keksze, azt kettétöri és  megosztja a másikkal. Ez a fiam, megsimogatja gyengéden az arcom. Ez a fiam megvédi a testvérét a kétszer nagyobbaktól. Ez a fiam órákig csendben elrajzol. Ez a fiam okos. Ez a fiam kérdez. Érdeklődik és érzékeny.

Nézem a fiam. Löki magát a hintán és csendben, magában énekelget.

Odamegyek hozzá. „Leszel a barátom?” – kérdezem. Rám néz, majd lehunyja egy pillanatra a szemét. Mikor kinyitja, hálásan mosolyog. „Igen, leszek” – suttogja.

Köszönöm kedves óvoda, hogy míg én dolgozom, ti vigyáztok az ő testére és a lelkére.


Post Author: Cseti

Cseti
Ember vagyok. Nő és anya. Semmi több. Olyan, mint bárki más. Egy hétköznapi figura. Olyan, aki mellett nap mint nap elmész az utcán. Rólad írok. És magamról. Útkeresésről. Elkövetett hibákról. Hétköznapok buktatóiról, gyereknevelésről. Újrakezdésről.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

4 Hozzászólás : "Anya, én rossz gyerek vagyok"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
asdasd
Vendég
asdasd

Nem tudom, mit köszönsz az óvodának. Azt a nyomorult, semmitérő óvónőt, aki nem ért a gyerekneveléshez, mégis a te pénzedből eltartva? Rugdosd pofán azt a picsát, utána meg vedd ki a gyereked az óvodából, amint csak teheted. Már ha nem akarod, hogy még több kár érje.

Kovács Gábor
Vendég
Kovács Gábor

Nem igaz, hogy nem érzed az iróniát. Szerencsétlen.

asdasd
Vendég
asdasd

Hát egyáltalán nem éreztem ki az iróniát. Mea culpa, de ha szülőként én ilyet látnék, akkor már aznap venném ki a gyerekemet onnan, nem pedig írogatnék róla. Mondjuk enélkül sem járatnám óvodába meg iskolába a gyerekemet, mert csak árt neki. De így…