Szabados Csilla

Mérgező mondatok – Avagy mitől lettem testképzavaros?

Hogyan befolyásolja egy-egy gyerekkorban elhangzott mondat az önértékelésünket?


Vannak bizonyos mondatok, melyek elhangzanak gyerekkorunkban… csak úgy, mellékesen. És belénk égnek. Meghatározzák önmagunkhoz való viszonyunkat, a többiekhez, a párkapcsolatunkat… Azok a bizonyos mondatok, amik miatt sosem érzed elég jónak, szépnek, vonzónak magad. Egészen addig, míg egy szép napon ki nem gyomlálod őket a fejedből.

Sok ilyen mondatom van. Éveken át vigyáztam rájuk, öntözgettem, ápolgattam, óvtam őket széltől, fagytól, és mindig gondosan ügyeltem arra, hogy megfelelő táptalajt biztosítsak nekik.

Pech, de általában ezek  elsősorban rokonoktól származnak. Nem direkt, vagy azzal a szándékkal, hogy „majd én jó kis lelki nyomoroncot nevelek ebből a kölyökből”. Egyszerűen csak rosszkor hangzanak el.

Az egyik ilyen sarkallatos kijelentés elkövetője a nagymamám volt… Kis backgroundként hadd mondjam el, hogy mama mindig szerette hangsúlyozni, hogy ő milyen csinos volt. Hogy a férfiak mindig megfordultak utána az utcán. Hogy mennyire szeretett flörtölni, stb. Szóval, amolyan igazi dög képzetét festette le. Ehhez képest mi…

11-12 lehettem. Legalábbis úgy rémlik, előtte nem voltak testsúly problémáim. Akkoriban kezdtem nőiesedni, nőtt a mellem, a fenekem, a hasam. Kis vékonykából (nehéz ma már elképzelnem, hogy valaha madárka voltam) csajszis lettem. Alapból sem könnyű megküzdeni ezekkel a viszonylag hirtelen jött változásokkal egy tininek, de ha még rá is tesznek egy lapáttal, abból nem sok jó sülhet ki.

Ez az a kor, amikor egy lányt igazán érdekelni kezdenek a fiúk. Fontos, hogy tetszünk nekik, hogy felhívjuk magunkra a figyelmüket. Elindul egy „verseny”, ahol azt képzeljük, csak a legszebb, legvagányabb, legtrendibb lány győzhet. Legalábbis hála a reklámoknak ezt hisszük. (Anno azért még kevesebb volt, a fő információkat a BRAVO magazinból szedtük.)

Nekem is ekkor volt az első szárnypróbálgatásom. Borzasztó nagy szerelem volt! Körülbelül 3 hétig jártunk. Értsd: ő ment az utca egyik oldalán, én a másikon.  De egyszer megfogta a kezem, és puszival búcsúzott. Soha olyan boldog nem voltam (legalábbis akkor éppen így éreztem). Az más kérdés, hogy miatta későn értem haza, és akkora pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat. Ő volt az osztály „jó pasija”. El sem hittem, hogy engem akar. Tényleg engem! Na mindegy, tulajdonképpen ez egy elég hosszú és meghatározó story a későbbi életemre, egyszer talán elmesélem, de nem most… Amiért mégis megemlítettem, annak viszont szorosan köze van ahhoz a bizonyos mondathoz.

Szóval ültem a nagymamám ölében – még nem döntöttem el, kislány vagyok-e, vagy nagy, aki már nem csinál ilyen „ciki” dolgokat – aki piros lakkos körmét a derekam köré tette. Mindig pirosra festette a körmét. Meg a száját. Anyukám egyiket sem. Semmivel. Mindig tetszett a piros rúzs. Hihetetlen szexinek találtam, magamon azonban túl harsánynak éreztem. Időről-időre próbálkozom vele, keresem a megfelelő színt, de ebből sincs meg még az igazi.

Tehát ott voltam békésen, bizalomal telve, mire ő egyszer csak megfogdosta a pocakomat. Mivel görnyedve csücsültem, ezért nyilván könnyen megtehette. „Mi ez a hájimáji?” – kérdezte viccesen. De nem volt az. Egyáltalán. Utálom ezt a szót. Hájimáji. Undrító, gusztustalan.

Vissza az iskolára… A srác próbálta tikokban tartani, hogy együtt vagyunk. (Persze hogy így tett. 12 volt! Azt sem tudtuk, mi ez az egész,csak éreztük). Természetesen az egész osztály tisztában volt vele. Őt a fiúk gúnyolták, engem a lányok egy része beszélt ki. És hát mi mást is mondhattak volna, mintsem azt hogy nagy a combom. Hát igen. Durva. Tudom. De ez, plusz a nagyi féle beszólás, plusz a változó kor megtette a hatását. Onnantól kezdve NAAAAAGY voltam. Tehén. Elefánt. Bálna. Dagadt. És mindenki más vékony. Szégyelltem a testem. Minden porcikám. És mindent elkövettem, hogy rejtve tartsam mások és önmagam előtt is. A dolog odáig fajult, hogy 18 évesen már nem mertem bemenni a Balatonba, csak hosszú, fekete nadrágban.

Furcsán működünk. Amint hallunk valamit, nem vizsgáljuk meg minden szempontból, nem nézzük meg mennyi a valóság tartalma, nem látjuk, hogy ugyanannyira igaz ez is, mint a szöges ellentéte. Egyszerűen csak elhisszük. Mert hát ezt mondták („megírták az újságban”). Ráadásul olyan, akinek adunk a véleményére:  számunkra fontos személy, vagy „népszerű csaj”. Ők csak tudják!!! És ha már itt tartunk, akkor gyűjtsünk rá bizonyítékot. Támasszuk alá. És igazoljuk, egy életen át. Nos, ezt tettem én is. Válaszottam magam mellé egy olyan társat, akinek lételeme a sport, és egy deka zsír sincs rajta. Én bezzeg…

Aztán… aztán nem olyan rég történt valami. Persze sok minden történt már előtte is. Például felnőttem, és anya lettem. És sikerült egész formában tartanom magam. Divatba jött a „fogadd el önmagad” mozgalom. Külső ösztönzésre elkezdtem szoknyát hordani, és feszesebb felsőket. Kiderült, ugyanezzel az alakkal huszasnak még sok voltam, de harmincasnak kifejezetten csinos. Aztán ahogy elkezdtem randizgatni, megdöbbenve tapasztaltam, bejövök a férfiaknak. Hogy „menő” a nőies testalkat! Úgy tűnt, mégsem vagyok kövér. Vagy dagadt. Legalábbis ennek pont az ellenkezőjéről próbáltak győzködni. Volt aki egyenesen azt állította, vékonynak lát! Ezt azért már nem hittem el. A világ tele van őrültekkel!!! És különben is…csak jó volt a fotó.

Szóval elhangzott még egy mondat… ami úgy tűnik kisütötte azt a bizonyos húsz évvel ezelőttit. Azóta másként gondolok magamra. A testemre. Nem állítom, hogy feszesebb lett általa a bőröm, vagy kerekebb a fenekem. Ilyen varázslatra maximum Harry Potterék bandája lenne képes. Csak egyszerűen már nem érdekel.  Hogy végre a lényegre térjek, történt egyszer, egy szombati napon… Feküdtem a kanapén, miközben aktuális randi partnerem azzal szórakozott, hogy bökdöste a köldökömet, és jókat kacarászott, hogy mint a vízbe dobott kő, hullámokat gerjeszt a hasamon. A harmadik-negyedik körnél morcosan lejjebb húztam a pólómat. „Ne csináld már!”- mondtam. „Miért ne? Ez is te vagy. Úgy értem, ez is hozzád tartozik.” Azért nem állítanám, hogy 180 fokos fordulat következett be. Az még idő. De újra és újra „hallom” szavait. Mert hát igen. Én vagyok. A hasam is én vagyok. Az a plusz pár kg is én vagyok. Nem vagyok kövér, túlsúlyos, elhízott. Nem vagyok vékony sem. Csak átlagos. És teljesen rendben vagyok.


Post Author: Szabados Csilla

Szabados Csilla
Író és sok minden más. Szexualitás, gátlások, elfojtások, személyiségfejlődés állnak érdeklődésének célkeresztjében.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

2 Hozzászólás : "Mérgező mondatok – Avagy mitől lettem testképzavaros?"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
Hunn úr
Vendég
Hunn úr

Nem csak a nők életét tudja az ilyesmi tönkretenni, a férfiakét is.
Kamaszkoromban, 13 éves srácként jóval szőrösebb voltam, mint az átlag.
Akkoriban jött be a szőrtelenített, metroszexuális férfidivat.
Hogy rövidre fogjam a sztorit: a lányok gúnyolódása a szőrösségem miatt kamaszkoromban oda vezetett, hogy az alap szexuális identitásom, az, ahogy magamról gondolkodtam az volt, hogy a nők számára undorító és taszító vagyok, és még a gondolat is nevetséges számukra, hogy akarjak tőlük valamit szexuálisan.
Onnantól minimum 20 évig hosszúnadrágban és hosszúujjúban jártam, és csak prostituáltak előtt vetkőztem le, hiszen egy ilyennek fizetnie kell, hogy elviseljék, nem igaz? Szüzességemet is egy prostival vesztettem el emiatt, barátnőm sosem volt, 30 évesen szorongtam ha egy fiatal nővel beszélnem kellett.Tizenéves, huszonéves korom, harmincas éveim eleje is a nem önkéntes cölibátus jegyében telt ez alatt a 20 év alatt, szexuális nyomorban, totális magányban.
Ennyit kaptam a nőktől fiatal férfiként. Ez volt minden.

Szabados Csilla
Vendég
Szabados Csilla

Ez nagyon szomorú 🙁 Mi a barátnőmmel mindig odavoltunk ha egy pasinak pl szőrös a mellkasa. Mai napig irózatosan szexinek tartom. Nem tagadom, a túlzott szőr (pl háton) már nem ugyanezt váltja ki (de az semmképp sem mondanám visszataszítónak. Egyébként a legnépszerűbb tanárnak a nyakáig jött fel a szőre, és mégis minden lány oda volt érte… Pedig még pici is volt). De ahogy mi is szőrtelenítjük a lábunkat, nem beszélve egyéb testrészünkről, mert ugye az “undorító” és ha már picit is nő, takargatni kell, ezt te is megteheted. De ha egy férfi a karját, vagy a kézfejét borotválja, hááát…. Nem. Egy férfin igenis vonzó és szexi a szőr.
Remélem, mára már sikerült megbarátkoznod önmagaddal, elfogadnod magad szőrösen 🙂