Szabados Csilla

Le a melltartókkal!

Valóban olyan jó a melltartó? Miért ragaszkodunk hozzá? A feszesség megtartása, vagy pedig rejtőzködés véget? Milyen egy nap melltartó nélkül? Kísérlet egy gátlásos nőtől.


Tavaly a Buzzfeed egyik újságírója egy napra levetette a ruháit (bugyit kivéve). Befestette a testét (jobban mondva profi testfestő ruhát festett rá), és úgy sétált az emberek között.  A lány – akinek az alakja körülbelül a tökéletes kategóriába lenne leginkább sorolható- elmeséli, hogy még középiskolában a fülébe juttott, hogy megjegyzéseket tesznek a lábaira, és innentől kezdve mindig azon aggódott, vajon elég vékony-e, elég csinos-e. Így számára ez a kísérlet tulajdonképpen azt jelentette, hogy egy napra leveti a védőpáncélját. Kíváncsi volt, észreveszik-e mások és ha igen, mit szólnak hozzá. Feszegette a határait, átlépett egy korlátot. Egy önmaga által felállított korlátot.

Nos, én azért nem vagyok ennyire bevállalós. Én nem sétáltam be az irodába pucéran. Én csak a melltartómat vettem le. De hát mindenkinek a bátorságfaktorát önmagához kell mérni, és a mellméretéhez.

Mielőtt elmesélném, mégis hogy jutott eszembe ilyen „szemérmetlen” viselkedés és milyen érzésekkel zártam a napot, szeretném megosztani mini kutatásom eredményét a melltartókról.

Miért is viselünk melltartót?

Nos, bennem ezzel kapcsolatban két dolog, nem, három dolog volt.

  • Hogy ne ugráljanak a didkóim.
  • Hogy tartsa a mellett, és x év után ne a földet seperjem vele.
  • Mert szép és szexi.

Mi az, amit nem szeretek a melltartóban?

  • Még a leggondosabban kiválasztott melltartó is szorít. Nem elviselhetetlenül, sőt, egy idő után szinte már észre sem veszem, de azért mégis, ott egy pici nyomás egész nap a testemen.
  • Az igazán jó minőségű, esztétikus fehérnemű DRÁGA.
  • Mivel változik a mellem, ezért mindig újra ki kell találnom, hogy most kisebb vagy nagyobb méret kell, ill. mekkora jelen állás szerint a megfelelő kosár. És ez macera. Ráadásul kevés boltban van olyan eladó, aki ennek megállapításában segíteni tud. Márpedig ahhoz, hogy megfelelő darabot tudjunk vásárolni, a helyes méret alapvető.

És mit mond a szakirodalom (kontra fehérnemű)?

Mint kiderült – hiába, holtig tanul az ember -, az egy nagy téveszme, hogy a melltartó viselésével elkerülhető lenne a mellek megereszkedése.   Ahogy számos cikk is írja, ez egy természetes folyamat, melyet olyan tényezők befolyásolnak többek között, mint a gének (magyarul vannak a mázlisták, és a kevésbé annak mondhatók), és az életmód (dohányzás, hízás-fogyás, terhesség stb.)

Rendkívül egészségtelen, sőt, káros is lehet a melltartó viselése. Ezen a ponton mindenféle fájdalmas és gusztustalan dolgok felsorolása következik, mint például a gomba, gyulladások, ciszta, elszorított vérkeringés, fájdalom a nyakban, hátban, mellkasban. Soroljam még?

Cserébe, ha nem hordasz melltartót….  Ez itt a reklám helye: komfortosabban érzed magad. Spórolsz. Javul a melled formája. Nyerhetsz egy méretet. Egészségesebb leszel…  Egészen furcsa érzés, mikor valaki nem rádtukmálni akar valamit, hanem épp ellenkezőleg.

Na, és akkor lássuk mi történt a nagy teszt során.

Én Naaagy melltartópárti vagyok. Na jó, talán nem olyan naaagy, csak naagy. Vagy nagy. De a lényeg, hogy van mire felvennem. És hordom. Nem szeretem mikor lifeg össze-vissza, meg hullámzik, meg ne adj Isten, látszik, hogy van! OMG!!! Így tehát számomra az, hogy egy napig kimenőt adjak a cicijeimnek, igazán komoly lépés volt.

Miért is tettem meg? Nos, leginkább külső motivációra, ami valahogy így hangzott: „Hülye vagy? Minek hordasz melltartót? Vedd már le! Hidd el, te nyugodtan megteheted!” Az idézet csak részlet, nem tartalmazza a marketingkapmány teljes szövegét, de a lényeg, hogy hatott.

A nagy nap

Reggel szépen felöltöztem, melltartó, ing, …. hoppá… melltartó le. Ing marad. Most már mehetek dolgozni. Mehetnék! De! Mivel mindennek van határa, és ha nem tudunk úszni, mélyvízbe sem ugrunk mentőöv nélkül, felvettem a biztonság kedvéért egy zakót. Így lényegében elértem azt, hogy rajtam kívül nem sokan tudtak a felszín alatt rejlő titokról.

Az elején eléggé zavart megszokott fehérneműm hiánya. Meztelennek éreztem magam. És ezt annyira nem élveztem. Aztán azt a technikát választottam, hogy nem arra figyelek, hogy van-e rajtam, vagy nincs, hanem hogyan reagál a testem az új körülményekre. Sok mindent szoktam elemezgetni, de valahogy ezt gyakran elmulasztom. Pedig izgalmas kutatási terület. Furcsa volt látni, hogy a cicim, mintha tőlem teljesen független lenne, válaszolgat az ingre, ha az hozzáér. Mondhatnám, egész jól elbeszélgettek. Élvezte, hogy végre szabad. Hogy nincs ketrecbe zárva. Mint a szellő, úgy simogatja őt a felsőm. Kettejük párbeszédjétől én is egész jól ellazultam és a nap végére kezdtem megszokni az új állapotot. Sőt, odáig merészkedtem, hogy levettem a zakót.

Hogyan tovább?

A sokk másnap ért. Mikor cirka 32 óra melltartó nem viselés után újra felvettem eme nemes ruhadarabot. (Éjjelente nem hordok). Rossz. Tényleg rossz érzés. Kifejezetten kellemetlen. Persze magamon hagyom, mert ma egy viszonylag átlátszó felső a menü, és no way hogy én ez alá ne vegyek fel semmit. De talán máskor, mikor újra csak én tudom az „igazságot”, ismét leveszem.

Végül

Kedves nők! Ti hogy vagytok a melltartó viseléssel? Zavar, ha van rajtatok, vagy ha nincs? És ha máson?

Kedves férfiak! (A sorrendiség csak az udvariasságnak nem a fontosságnak köszönhető). Férfi szemmel hogyan látjátok ezt a kérdést? Szeretitek, ha egy nőn van melltartó? Szeretitek, ha nincs? Van olyan, amikor taszítónak találjátok ennek a ruhadarabnak a hiányát?


Post Author: Szabados Csilla

Szabados Csilla
Író és sok minden más. Szexualitás, gátlások, elfojtások, személyiségfejlődés állnak érdeklődésének célkeresztjében.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

3 Hozzászólás : "Le a melltartókkal!"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
Jampi One
Olvasó
Jampi One

“Zavar, ha van rajtatok, vagy ha nincs? És ha máson?’
Rajtam is zavar, de Terry Black-en különösen idegesítő… – Oh, bocsánat, most látom, hogy ez a csajos kérdés volt. – Fenébe, itt is csak ez az átkozott nemi diszkrimináció!

“Szeretitek, ha egy nőn van melltartó?”
Igen, mert van mit levenni.

“Szeretitek, ha nincs?”
Igen, mert akkor már levettem… vagy nem is volt és akkor egy teendővel kevesebb…

“Van olyan, amikor taszítónak találjátok ennek a ruhadarabnak a hiányát?”
Csak az olyan melltartó taszító, amelyikből hiányzik a nő… és helyette, neadjisten Terry Black van benne.

Egyébként meg csak óvatosan ezekkel a melltartókkal! Azt rebesgetik, hogy a feminizmus is a melltartók eldobálásával kezdődött… És onnan már szinte egyenesen vezetett az út Terry Black-ig…

Elmondanám, hogy a cikkben lévő képen egy borzalmasan rosszul tervezett női felső van: rossz helyre varrták rajta zsebeket… sőt nem is kellene rá. És ha már ruházat és transzvesztitizmus: A női kiskabátot tudomásom szerint blézernek hívják és nem zakónak. 🙂

Hunn úr
Vendég
Hunn úr

De aranyos csaj vagy, egyem a szívedet. Mi ruha nélkül szeretünk benneteket a legjobban. A melltartót tekintve, ha neked kényelmesebb nélküle, akkor ne vedd fel.