Anna Mille

A DM Magyarország nyereményjátéka

A DM Magyarország nyereményjátékot hirdetett meg. Lényege, hogy a nő fényképezze le férjét, párját, amint különböző házimunkát végez, majd a felvételeket töltse fel az Instagramra és nyerhet. Nem népszerűsíteni, sokkal inkább megkritizálni érzem szükségesnek a DM konyhafeminista játékfelhívását.


Hirdetésük tömören így fest: “…manapság a férfiaktól sem áll távol a gyereknevelés vagy éppen a házimunka. Nézzük meg, hogy működik ez nálatok! Ha ezt megmutatjátok nekünk, akkor nyerhettek is. Egy L’oréal átalakítónap és 3 dm ajándékcsomag a tét.

Szóval, a férfi elvégzi a munkát, a nő ezt lefényképezve dokumentálja, majd a nő megnyerheti ezzel a DM ajándékait. Ami már csak azért is vicces, mert ajándék nem a munkát elvégző férfinak, hanem a csak fényképezgető nőnek jár. A DM tehát sajátos társadalombefolyásoló miniprojektjében azért fizet, hogy a nők a családokban ráerőszakolják a házimunkát a férfiakra, azaz hogy a családok munkamegosztása tekintetében egyfajta szerepcserés modellt állítsanak be kívánatosnak.

Kíváncsi vagyok, lesz-e majd olyan nyereményjátéka is a DM-nek, ahol a feleségnek kell majd például falat fúrnia, betonoznia, vagy tűzifát hasogatnia, miközben a férje fotózza, végül az elküldött, közzétett fotókkal a férj nyerhet valamilyen neki való, férfias ajándékot a felesége munkájának elismeréseképpen?

Hogy miért? Csak úgy… – az egyenjogúság kedvéért.

A játék részleteit a DM oldalán,  ide kattintva lehet elolvasni.

/Anna Mille/


Post Author: Anna Mille

Anna Mille
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

5 Hozzászólás : "A DM Magyarország nyereményjátéka"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
Csuzi Attila
Újságíró
Csuzi Attila

Nem csak az a baj egyébként a DM játszadozásával, hogy egy szerepcserés genderfeminista baromság, hanem különösen azért sértő és kártékony a férfitársadalomra nézve, mert azt sugalmazza, hogy ha a férfiak nem végeznek házimunkát, akkor nem csinálnak semmit se,. A valóság ezzel szemben az, hogy egyrészt a családos férfiak nagyon gyakran túlórákat vállalnak a család életszínvonalának megtartása érdekében, valamit alapvetően is fizikailag sokkal keményebb munkája van az átlagférfinak a nőnél. Érdekes módon azt soha nem szokta senki kétségbe vonni, hogy a férfiak társadalmi feladata, hogy széles körben elvégezzék a legkeményebb fizikai munkákat, de azon divat háborogni, hogy ezzel párhuzamosan úgymond a nők társadalmi feladatához tartozik például a mosogatás és a portörlés. Az irodai munka után beleférhet, de a lakatos műhelyből vagy a vízvezeték szerelésből tíz óra kalapálás után hazatérő férjtől nem hiszem, hogy el kellene várni.

Alapvetően a családok belső munkamegosztása a családok magánügye, amit egymás között el kellene tudni osztani igazságosan. De a sok elhülyített nővel nehéz lesz megérteni, hogy nehogy már a lakatos, bányász, gépkocsivezető, rakodó, bányász, mezőgazdasági munkás és így tovább apuci még mosogasson és porszívózzon is, mondván, hogy “a nőnek is van munkahelye”… naja egy irodában aktatologató és körömlakkozó beosztásban…

Mindezek mellé még ott van a feminizmusnak és sajnos a női beszűkültségnek köszönhetően az is, hogy a férfiak által végzett háztartási, családi munkákat nem szokás munkaként számontartani, még olyan felmérésekben sem, amelyek állítólag a két nem házimunkával töltött idejét volnának hivatottak vizsgálni. Csak egy példával élve: amikor a nő új szilikonos sütőformákat vásárol és pötöpatizik a konyhában egy izgalmas új süteményt sütögetve, akkor ő egy családja élelmezéséről gondoskodó nő, na de ha a férfi a családi autót bütyköli és csinosítja a garázsban, akkor az csak “semirevaló játszadozás, ami helyett lehetne jobb dolga is”. Waren Farrel kiválóan vizsgálata ezt a jelenséget könyvében. Idézek az arról a Férfihangon íródott recenzióból:

“Ma elterjedt nézet, hogy a nők ugyanannyit dolgoznak a munkahelyükön, mint a férfiak, ám utána még a háztartás és a gyereknevelés terhe is rájuk vár. Az igazság azonban az, hogy bár többdimenziós szerep jut a nőknek, de a férfiakra a házon kívül sokszor aránytalanul, akár heti 11 órával több munkaóra jut, és átlagosan két órával többet is utaznak. Mindeközben ők is besegítenek az otthoni munkákban és a gyerekek körül is. De ezt a kutya sem veszi figyelembe, még ők sem. Így tökéletesen látens marad. Teszik a dolgukat abban a ki nem mondott reményben, hogy cserébe elismerést és szeretet kapnak, ám többnyire csak elégedetlenséget és egyre magasabb elvárásokat. Tény, hogy egymás teljesítményét egyik nem sem szereti elismerni.

Dr. Farrell a férfiak háztartáshoz és otthonhoz való hozzájárulásával kapcsolatban 50(!) olyan kategóriát mutatott ki, amelyek tipikusan férfimunkák. Nem 50 feladatot: 50 kategóriát, amelyek mindegyike még 4-5 további konkrét teendőre bontható. Ilyen pl. karbantartás, apróbb villanyszerelés, festés, bútorkészítés, bútorok arrébb helyezése, kerítéskarbantartás és építés, családi autó gondjának viselése, gyerekek szabadidejének lekötése, vészhelyzetek elhárítása, például éjjeli gyanús zaj esetén baseball ütővel testi épség és élet kockáztatásával megnézni mi történt, miközben a feleség az ágyban izgul a férjéért, és még sorolhatnám hosszan…”

http://www.ferfihang.hu/2015/01/23/ki-vedi-meg-a-ferfiakat-feminizmusrol-es-emancipaciorol-dr-warren-farrell-konyve-nyoman/

Jampi One
Olvasó
Jampi One

Ha már konyhafeminizmus, akkor oldjuk (vagy élezzük tovább?) a feszültséget egy jó kis antifeminista viccel:

A nők feminista világkongresszust tartanak, ahol sorban felszólalnak, és megosztják egymással személyes élményeiket, hogy bemutassák a feminizmus világméretű győzelmét.

Először az amerikai nő megy fel az emelvényre, és előadja a történetét: – Úgy történt, hogy hazajött a férjem, Charles, és követelte, hogy vasaljam ki az ingeit! Én pedig mondtam neki: Kedvesem, van kezed, megfogod a vasalót és szépen kivasalsz! Ugyan az első napon nem láttam semmit, a második nap sem láttam semmit, de a harmadik napon Charles vasalt, mint a kisangyal!!!

Nagy taps, a nők ujjonganak a teremben, aztán a francia nő lép a pódiumra, és belekezd: – Velem szinte szóról szóra ugyanaz történt meg, mint amerikai elvtársnőmmel: A férjem, Jean követelte, hogy mossak ki azonnal, de én azt mondtam; Drágaságom, szépen pakolj csak be mindent a mosógépbe, ott a mosópor is, és moss ki magad! Első nap nem láttam semmit, második nap sem, de a harmadik napon Jean mosott!!!

A hatalmas ujjongó hangzavar közepette sorra kerül a svéd nő is, hogy fennhangon előadja ő is a történetét: – Az én férjem Björn, meg azzal a nevetséges követeléssel állt elő, hogy ki kellene takarítanom a lakást, de én csak a szemébe nevettem és azt mondtam: Itt van neked egy tollseprű, a porszívót meg tudod, hogy hol találod; szóval takarítsd csak ki szépen a házat! Első nap nem láttam semmit, második nap sem, de a harmadik napon Björn takarított mint egy házitündér!!!

Már a tetőpontjára hág az örömteli hangulat, amikor végül a magyar Manci néni emelkedik szólásra, hogy ő is elmesélje saját esetét: – Hát az én Pistám egyik nap hazajött, az asztalra csapott, hogy vacsorát akar, de izibe! Erre én ráripakodtam: Ide figyelj fiam, nem vagy te béna, megfogod a kést, megpucolod a krumplit, és szépen megfőzöl magadnak! Hát az első napon nem láttam semmit, a második nap sem láttam semmit, viszont a harmadik napon a bal szememre már láttam egy kicsit…