Szabados Csilla

TÚLerő – avagy mi lesz a nővel, ha elválik

Mindent megoldunk. Mindent megcsinálunk. Büszkék vagyunk és erősek. Aztán egy szép napon arra ébredünk, hogy nem akarunk mást, csak gyengének lenni.


Egy júniusi napon…

Hajnali 2:22-kor felébredtem. Egy időben mikor ránéztem az órára, mindig ilyeneket láttam. 09:09, 11:11 stb. Azt mondják, ez jó jel. Aztán volt egy kis katyvasz az életemben, és eltűntek a számok. Érdekes, hogy mikor újra talpra álltam, ez a probléma is megoldódott.

Szóval, mit csinál az ember ilyen korai időpontban? Először is ellenőriztem a ruhákat a teraszon. Második napja, hogy szakad az eső. Megállapítottam, más irányból fúj a szél, úgyhogy szépen visszaslattyogtam a szobába.

Nem tudom, milyen indíttatásból, de a nappaliban aludtam. És ha már arra jártam, megnéztem, mi a helyzet a hangyaállományunkkal. Márciusban hívtam ki az irtókat. 3 hónapos garanciával dolgoznak. 3 nappal ennek lejárta után újra előkerültek ezek a cuki kis rovarok. Nincs velük különösebb gondom, bár egyszer olvastam egy dél-amerikai regényt, amiben megették az embert, így azért a kedvenceim közé sem tartoznak… De nem ezért gyilkolászom őket. Egyszerűen csak nem szeretem, mikor hívatlan vendégek jönnek hozzám (emberek esetében az efféle cselekedet azért másfajta reakciót vált ki… akár még örömöt is). Én sem látogatom meg őket kérdezés nélkül az otthonukban. Maradjon mindenki szépen a maga territóriumán. Szóval, nézem, ahogy a nappali közepén masíroznak páran. Aztán egyszer csak a semmiből újabb jövevény érkezik. Kész rejtély. Az elmúlt napjaink ezzel teltek: megfigyelés, elemzés, várakozás hogy hasson a szer, porszívózás, játékpisztollyal a célpont kilövése… és egy vékony kis hangocska a gondolataim közt, hogy legyen aki fellép az állatok védelmében is. (Ne bántsátok! Élőlények.)

Fáradt vagyok. Miközben suvickoltam a lakást, nézegettem, milyen munkákat kéne megcsinálni. Szép kis listám gyűlt össze…

  • Csempe fúrás, szappantartó feltétele céljából
  • Az egyik konnektor leellenőrzése, melyben nincs áram. Vagy… keresni egy másik, korábban megszüntetettet
  • Visszabarkácsolni a konyhaszekrény kiszakadt ajtaját
  • Vágatni egy nagy darab műanyagot, lyukat fabrikálni rá, ráragasztani a képeket és kitenni a falra
  • Megnézetni a radiátort, amit tavaly megszereltek, és azóta sem működik
  • Pótolni a kiesett fugákat
  • Felszerelni a bordásfalat (előtte elhozni)

Ennyi. A nagyobb feladatok, mint például kicserélni a fürdőszoba ajtót… az külön tészta.

Erről persze eszembe jut a férfi-női munkamegosztás. Hogy a fentiek tipikusan olyanok, amit egy valamire való hímnemű személy némi időráfordítás ellenében simán megcsinál… és nem feltétlen kell hozzá szaki.Vagy legalább ott van, mikor a szaki megcsinálja, és kevésbé vágják át. Mint engem az autószervízben. Autó, kulcs, elfordít, beindít, megy A-ból B-be. Hát mit tudom én mi az a féknyereg, meg kürt és társai?

Sok mindent elvégzek… mert rákényszerülök – de most behisztiztem. Ezeket most NEM VAGYOK HAJLANDÓ! Például kitöltöm az űrlapokat, pedig utálom a hivatalos papírokat. Próbálnak egyszerűen fogalmazni, de nem sikerül és én valahogy mindig összezavarodok. Neve, anyja neve, születési dátuma… Az anyámé????

Minden ami elemzés, ami szöszölés, ami aprólékos, az nagyon nem az én területem (említettem már, hogy könyvelésen dolgozom?). Összehasonlítgatni a biteket, meg teljesítményeket, meg hatékonyságot, meg mittudoménhagyjanakmár! Én a durr bele, ugorjunk neki és legyen kész típusú feladatokban vagyok erős.

Mindenkinek jobb, ha nem fúrok.

Cseteltem egy sráccal (a velem egykorúakat tekintem srácoknak… a 40 körüliek… na, ők már férfiak), és lecicázott. Meg azt írta, „szia bébi”.  Én kérem szépen egy értelmes, gondolkodó lény vagyok, ne minősítsenek le bébi, avagy cica szintre!!! Mélységesen fel voltam háborodva. Aztán egy barátnőmmel beszélgettem erről. Ő is egyedülálló, neki is fia van. Ő is mindent megold maga. És azt mondta, „néha bizony NAGYON JÓ BÉBINEK LENNI”. Már belátom… tényleg jó LENNE. Jó lenne NŐ-nek lenni. “Gyengének” és gyengédnek. Bújósnak. Lágynak. Ez a kemény páncél, amit hordok, már mindenemet felsebezte.

Kérdés, hogy voltam-e valaha másmilyen?


Post Author: Szabados Csilla

Szabados Csilla
Író és sok minden más. Szexualitás, gátlások, elfojtások, személyiségfejlődés állnak érdeklődésének célkeresztjében.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

1 Hozzászólás : "TÚLerő – avagy mi lesz a nővel, ha elválik"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
~Mengdan Pan~
Vendég
~Mengdan Pan~

Rinyálda