Hett Ágnes

Társkeresés – Avagy hogyan érjük el profilunkkal, hogy ne írjon a férfi

Ha nem olyan profilt szeretnél írni, amire a futás lesz a reakció, nézd meg magad kívülről! És olvasd el a cikket!


Hogyan zajlik az ismerkedés? A férfi ránéz a nőre, a nő visszamosolyog. Messziről figyelik egymást, majd az egyik odalép a másikhoz és bemutatkozik, és könnyed társalgásba kezdenek. A részletek változhatnak, de a lényeg ugyanaz. Két egymásnak szimpatikus ember valami ürügy folytán kommunikálni kezd. Az életben az „okot” általában valami apróság szolgáltatja, például „meghívhatlak egy italra”, vagy „nem tudod, melyik villamosra kell szállnom a Moszkva tér felé?”. De mindig akad kiindulópont. Egy kifogás, ami elindíthatja a beszélgetést. Mi a helyzet az online térrel?

Akik nem járnak bárokba, és nem utaznak villamoson, vagy egyszerűen bátortalanabbak, elfoglaltabbak, azok interneten ejtik le virtuális zsebkendőjüket, hogy egy arra járó lovag felvegye. Felesleges azon vitatkozni, hogy jó-e az online társkeresés, vagy nem. Van. Létezik. Az hogy mennyire sikeres, mennyire kerülnek ki onnan csalódott és frusztrált felhasználók, az nem a portál hibája, hanem hogy fogalmunk sincs, hogyan kéne jól használni.

Az ismerkedésnél az első benyomás rettentő fontos. Ha egy bárba morcos képpel és mackónadrágban jelenünk meg, a kutya sem fog minket leszólítani. Ez valahogy evidens mindenki számára. Mondani sem kell. De felmerül a kérdés, ugyanez miért nem egyértelmű, ha az internetet használjuk? Az interneten a profilunkkal mutatkozunk be. Az ott feltöltött képpel és szöveggel. Ha valamelyik a kettő között azt sugallja, hogy unalmas vagyok, tele elvárásokkal, állandóan fancsali képet vágok és társai, akkor valószínűleg nem nekünk fognak írni, hanem a nálunk egy fokkal életvidámabb hölgynek. Mi meg panaszkodunk, hogy azok a szemét férfiak!

De hogy miért is írom mindezt? Regisztráltam egy honlapra férfiként, hogy szemügyre vegyem, mi, nők, hogyan mutatkozunk be? Mi az, amivel fel szeretnénk magunkra hívni a figyelmet? Mit árulunk el magunkról? (Sokszor szavak nélkül.) Azt hiszem, tanulságos élmény volt. Kicsit kívülről, más szemszögből néztem magunkat. Kategóriákba szedtem, hogy milyen típusú bemutatkozások vannak, és végiggondoltam, vajon kinek írnék, és mit. Egyáltalán, kinek lenne kedvem írni? Milyen típusú üzenetet küldhetnék, és milyen választ remélhetnék? És ez alapján egyáltalán el tudna-e indulni bármi értelmes beszélgetés?

A szeretem típus

Nyilván ő az, aki felsorolja, mit szeret. „Szeretem a természetet, az állatokat, a sportot, a zenét, a” bla, bla, bla… A harmadik sornál a második kávémat döntöttem magamban. Kit érdekel? Jó, megtudok egy csomó adatot, de magából az emberből, a személyiségéből SEMMI nem jön át. (Megjegyzem ott a párja férfiben is.) Miért gond ez? Képzeljük el a következő email folyamot. „Szia, láttam te is szereted a filmeket. Ez nagyon érdekes, mert én is. Neked mi a kedvenced?” „Szia. Igen. A Szex és New York”. Itt a párbeszéd további érdeklődés hiányában megreked.

 

A bölcsész

Ha nem Coelho, hát valami más. Szép közhelyek, egyik-másik megkapó vagy elgondolkodtató… Nekem, mint nőnek. Azt nem tudom, egy pasit ezek mennyire csigáznak fel. Például egy ilyen: “Az egyetlen kincsünk, ami örökre a miénk marad, az a szeretet megszerzésének a képessége.” De könyörgöm, ha már gondolatok, legalább legyen saját! Innék egy pálinkát, hogy helyre tegye a gyomrom, de írni, biztos hogy nem írnék egy szót sem.

Az „elfogadó”

Ó, igen, a kedvencem. Aki eleve azzal indít, milyen NE legyél. Vagy épp milyen legyél. Magáról nem árul el sokat, de az nem is lényeges, ugyebár. Én is szeretnék valaki olyannal ismerkedni, aki egy sor elvárást támaszt velem szemben, pedig még egy szót sem beszéltünk. Ez valóban roppant motiváló lehet. Egyszer egy barátom átküldött egy profilt. Jó hosszú volt. A hölgy végig azt ecsetelte, ki és miért ne írjon neki. Nos, talán a legtöbben betartották a kérését. Talán még most is párt keres. „Szia, tudom, hogy kérted, 185 cm magas, deltás, 38 éves férfiak írjanak, akik szeretnének családot, én meg 170 vagyok és mackós (a többi stimmel), de tudod te is már 41 vagy, kicsit ráncos, meg hát nem is túl sportos, szóval mi lenne, ha mégis adnánk egy esélyt, és beszélgetnénk?” „Tényleg olyan nehéz tiszteletben tartani, hogy NE ÍRJ? Bunkó!” és tilt.

A megcsömörlött, reményvesztett

Mennyi, de mennyi ilyen van! Mindkét nem részéről. Amikor már elege van az egész társkeresésből, és amúgy is mindenki idióta, de azért kegyesen ad még egy esélyt. Komolyan nem értem. Ha valaki az első mondatát azzal indítja, hogy „nem hiszek ebben az egészben”, vagy hogy „sokadszorra próbálkozom itt, eddig nem sok sikerrel”, az mit gondol, milyen üzenetet közvetít a másik felé? Az emberek többsége a pozitív, mosolygós emberek társaságát keresi, akik mellett feltöltődik, nem pedig akik mellett leereszt, mint egy lufi. Maximum szánalmat válthat ki egy ilyen bemutatkozó, de érdeklődést biztos nem. „Szia, láttam már te is unod ezt a közeget, lépjünk le együtt jó?” Mondjuk ez még egy kreatív üzenet lenne, de inkább ezt képzelem: „Szia, láttam te is lemondtál a boldogságról. Önbizalomnövelő tréningeket tartunk szerdánként a Ráday utca 8. szám alatt. Belépő 4000Ft. Részletekről érdeklődj www.onbizalomnovelo.hu”.

A mizantróp

Az előző kategória gyermeke. „Szar az élet. Ti is szarok vagytok. Mindenkit utálok.”

Tisztára mint Kevin Kline a Francia csókban.

 – Miért zárkózol el? Tudod mi a sorsa azoknak, akik elzárkóznak?
– Talán a nyugodt, békés élet?
– Nem. A fekély.
– Fekély? Én fekélyes vagyok?
– Belül. Fekélyes és rohadt. Már látom előre, hogyan lesz amikor púpos, magányos öregemberként ülsz a sarokban egy zsúfolt presszóban, motyogsz magadban. “Kiráz a hideg, tőletek emberek.”

Itt is valami terápiás üzenetre gondolnék, de hogy hosszú és kellemes párkapcsolatra nem, az biztos.

A férfi

Ő a tudatos és határozott nő. Megjegyzem, nekem is volt ilyen bemutatkozóm. Így utólag, és kívülről nézve a dolgot, finoman szólva nem volt jó választás. Nem is csodálom, hogy abban az időben, a postaládám kongott. A férfi nőt keres. És nem egy másik férfit maga mellé. „Van saját életem, egzisztenciám. Tudom mit akarok. Tudom kire vágyok…”,  stb. Jesszum! Az egyik kedvenc szövegem ebből a típusból (?) „Azt hiszem, határozott vagyok!”. Zseniális!!! És a levél, amire számítanék: „Szia, át tudnál ugrani felfúrni egy polcot a falra? Holnap ráérek, de csak 5-6 – ig, mert utána randim van egy nővel.”

Az egyedi

Az egyedi megpróbál egyedi lenni. Meglepő módon. Nem a fenti sémákat követi, hanem igyekszik valamit TÉNYLEG leírni magáról. Valamit megmutatni a személyiségéből. Én a magam részéről ezt a típust preferálom. Nem kell se humoristának, se írónak lenni. De kell egy kis időt szánni rá, ez tény. Hogy mégis milyen egy ilyen profil? Lehet egy történet. Vagy önmagunk bemutatása E/3-ban. A lényeg, hogy MÁS. Hogy feltűnik, kiemelkedik. És lehet rájuk reagálni. Segítenek, hogy ne egy „szia, hogy vagy”, esetleg „szia, nagyon csinos vagy” fantáziadús levéllel indítson a férfi, amire az elvárható reakció kb. annyi, hogy „köszi”. És aztán itt vége is. Nézzünk rá egy példát: „Sétálok az oviból a munkahelyemre, amikor szembejön egy fiatal férfi. Sokáig néz rám. Mosolyogva veszem tudomásul a jelenetet, és elégedetten végignézek magamon… Igen, jó nő vagyok, konstatálom. Majd tudatosul, hogy egyébként egy szivárványszínű, macis gyerekesernyőt tartok a fejem felett, miközben a másik a kabátzsebemre akasztva lóg.”

+1

Kihagytam azokat, akik „komoly kapcsolatot” keresnek. A nők 99%-a egyébként anélkül is így gondolja, hogy ezt külön megemlítené… Legalábbis a 30-40-es korosztály esetében, ahol én kutakodtam. Hogy a 20-asok mit akarnak, mit írnak a profiljukban, arról fogalmam sincs, ők az érdeklődési körömön kívül esnek.

De miért is baj, hogy valaki kiemeli, hogy KOMOLY? Beszélgettem erről egy barátommal, de már régóta én is ezt gondolom. Hogyan lehet úgy indítani valamit, hogy ásó, kapa, nagy harang? Persze, hosszú távra tervez, értem én. Nem szexkapcsolatot akar, világos. Önvédelem. De amennyire sikerült az utóbbi időben belelátnom a férfiak lelki világába, gondolkodásmódjukba, egy reakció az, ami bevillan, ha meglátják ezt a szót:

++1

MeLLesleg tehetséges, de nem volt ideje egyéni bemutatkozót írni. „Szia, csini a dekoltázsod! Lejjebb húznád a cipzárt?” „Hülye bunkó! Én nem vagyok olyan nő!!!!” Tiltva.


Post Author: Hett Ágnes

Hett Ágnes
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

3 Hozzászólás : "Társkeresés – Avagy hogyan érjük el profilunkkal, hogy ne írjon a férfi"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
Wolf Lili
Szerkesztő

Igazán jó írás 🙂

Alphargus
Vendég
Alphargus

Az a gond, hogy az internetes tarskeresokon a nok nagyresze nem tarsat keres, hanem csak az egojat szeretni fenyezni a sok “hodolo” levellel. Talan be akarjak magyarazni maguknak ezek a 35-40-es, macskas szingli, atlag margitok, hogy ok meg milyen friss, ude es kivanatos portekak a huspiacon. Valojaban mar eleve deficitet feltetelez, ha ennyi idosen is itt tartanak. A normalisabbakra mar lecsapnak a szemfules ferfiak, a maradekkal meg hiaba probalkozik a balszerencses ferfinep. Igy marad a kinai kaja es a pizsama illetve a haverok es a sörök.

Virág
Vendég
Virág

A minap igazi ego erősítő emailt kaptam, miután kissé tolakodónak véltem egy úriembert, és finoman, de elköszöntem. Eszerint én egy gerinctelen, kuratlan fapina vagyok, átlátszó és szánalmas. És sajnos ilyenekből elég sok van. Írogatunk, pár keresünk, de pár ilyen kellemes levél után az élettől is elmegy a kedvünk. És mindezt egy vadidegentől, csupán amiatt, mert nehezen viseli, hogy úgy érezzük, még sem kéne a beszélgetést folytatni.