Cseti

köszi APA!

A szülőség nem csak anyaságot jelent. Mégis sokszor elfelejtjük, hogy van valaki, akit úgy hívnak APA.


Az anyák csodálatosak. Dolgoznak, játszanak a gyerekkel, ápolják őket, ha betegek, mosolyognak, mikor már sírni lenne kedvük, felkelnek hajnali háromkor is, mert „anya fázom, takarj be”. Figyelnek a kicsik testi és szellemi fejlődésére, járnak velük tornázni, leülnek velük tanulni, megvigasztalják őket, ha szomorúak, és mindig ott vannak (akkor is, ha nem kellene).

Mi anyák, mi vagyunk az emberiség hősei. Életet adunk, nevelünk, táplálunk. Ki merné elvitatni tőlünk a szuperség jelvényét, hisz az internet is folyton-folyvást megerősíti, hogy bizony, bizony, megérdemeljük.

De mi van akkor, ha anya ideges? Ha anya már agygörcsöt kap, mikor újabb legótornyot kell építeni? Ha a gyerek épp most hányta szét az összehajtogatott ruhákat? Ha a frissen kitakarított wc-ben következő használat után furcsa pisi szag terjeng a kövön? Ha anya már négy órája járkál a gyerekkel a karjában, de az még mindig csak üvölt? Ha anya már nem bírja?

Apa, ott voltál, mikor világra jöttem. Te fogtál először a kezedbe. Te vágtad el a köldökzsinóromat.

Anya hiába rázogatott, énekelt, dudorászott. Aztán hazajöttél, ő átadott neked, mert már velem együtt üvöltött. Percekkel később már aludtam is.

Ott szuszogtam a válladon, mikor olvastál.

Mondtam már, hogy profi pelenkázó vagy?

Mikor anya már csupa ideg volt, odamentél hozzá, és fél szavaddal megnyugtattad. Majd kézen fogtál és levittél a játszóra.

Éjjel anya már nem hallotta, de négykor újból kitakaróztam és hívtam őt. Te felkeltél és óvatosan betakartál.

Tök jókat célbapisiltünk. Emlékszel? Jó móka volt.

Apa, ne áruld el anyának, de a te palacsintád sokkal finomabb. És még repülni is tud.

Apa, te tanítottál meg bátornak lenni, biciklizni, fára mászni, focizni.

Veled futottam először át a célegyenesen és éreztem, milyen győzni. Büszke voltam magamra.

Miattad szeretem annyira az állatokat. Ha nagy leszek, állatvédő leszek! És felfedezem a rák ellenszerét is.

Tőled bármit kérdezhetek, tudsz rá válaszolni. Apa, te vagy a Wiki!

Apa, jó, hogy laza vagy.

Apa! Jó, hogy vagy.


Post Author: Cseti

Cseti
Ember vagyok. Nő és anya. Semmi több. Olyan, mint bárki más. Egy hétköznapi figura. Olyan, aki mellett nap mint nap elmész az utcán. Rólad írok. És magamról. Útkeresésről. Elkövetett hibákról. Hétköznapok buktatóiról, gyereknevelésről. Újrakezdésről.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés