Wolf Lili

Én nem játszmázom…

Játszmázni - mindig rosszat jelent? Csak negatív játszmák vannak a kommunikációnkban? A legjobb lenne nyersen őszintének lenni? Mindig? Mindenkivel?


Van nekünk ez a csodálatos szavunk… JÁTSZMÁZÁS!

Ismerjük mind és megtanultuk mind, hogy a játszmázás az valami csúnya, gonosz, manipulálós izé és akik játszmáznak azok rosszak, mert a jó emberek mindig őszinték, mindig magukat adják és igazat szólnak…

TÉNYLEG?… Nézzük!

Tegyük fel, hogy éppen sétálsz az utcán, jó kedved van, süt a nap, meleg van, és oda jön hozzád egy igazán kedves, jóképű idegen és így szól:

– Szia! Olyan szép vagy és úgy sugárzol… meghívhatlak egy kávéra? Szeretnélek megismerni…

Tegyük fel, hogy neked is szimpatikus és éppen egyedülálló is vagy, így elfogadod a meghívását. Kávéztok, majd találkoztok még egyszer és még egyszer, majd egy pár lesztek idővel…

Mit szólnál hozzá, ha UGYANEZ az illető azzal kezdte volna, hogy:

– Szia! Hű de formás segged van, és a cickód is bámulatos, itt lakom a közelben, feljössz? Dumáljunk egyet!

Vagy azzal, hogy:

– Szia! Ahogy így rád nézek a napsütésben, az jutott eszembe, hogy biztosan csodás személyiséged lehet, meg aztán olyan őszintének is tűnsz, van kedved Kantról beszélgetni egy kefir mellett? Az őszinteség jegyében úgy érzem, most azonnal szólnom kell neked, hogyha egyszer szexelnénk majd, ne lepődj meg ezen…elég kicsi a farkam…

Nem ilyesmire gondoltál az őszinteség alatt?

Pedig tudod, lehet, hogy éppen szarul nézel ki, ahogyan most ott ülsz és olvasod a bejegyzésem. Sőt az is lehet, hogy annyira csúnyának születtél, hogy smink nélkül az emberek nem tudnának közted és egy öszvér között különbséget tenni, de mivel te egy őszinte nő vagy és magadat adod, így biztosan nem manipulálnád a környezetet semmivel sem, így nem sminkeled magad, fodrászhoz sem mész el, gyantáztatni sem szoktál ugyebár, mert úgy vagy csodálatos, ahogyan a jó isten megteremtett téged.

Te azok közé tartozol, aki elmondja a pasijának az első szex után, hogy szar volt vele, te megmondod a barátnődnek is, hogy ez a ruha ocsmányan áll, mert egy debella, te megmondod a főnöködnek is, hogy egy igazi őstulok és ostobább ember nincs is nála. Te megmondod a csövesnek, aki oda megy hozzád, hogy húzzon már a búsba onnan.
Te az életed minden egyes napján és annak minden egyes pillanatában kimondasz mindent úgy, ahogyan az van, őszintén, mindenféle játszmázás nélkül, és természetesen veled is mindenki őszinte, így egy szemérnyi kétség sincs a felől, hogy az emberek tényleg őszintén imádnak téged.

Az őszinteséged miatt a pasid sokat gyakorol, így már nem annyira szar vele, a barátnőd megkért arra, hogy kísérd el vásárolni, mert te sokkal jobban tudod, hogy mi áll jól annak, aki debella, a főnököd a te tanácsaidat kéri ki rendszeresen, a csöves pedig…kit érdekel, hogy mi van vele…

Te hiszed azt, hogy egy igazi nő nem fogja kicsípni magát, ha randira megy, mert meg kell mutatni már most, hogy hogyan is néz ki ő kora reggel, nem fogja megengedni azt sem, hogy meghívják bármire is, mert őt ne vegyék meg kilóra. A ruhád egy DIY vászonzsák, mert nem szeretnéd, ha a személyiséged egyetlen porcikája is el lenne takarva. Ha őszintén szimpatikus és vonzó az illető, akkor te nem fogod kéretni magad, néhány mondat után mész is szobára, de ha azt gondolod róla, hogy egy balfék, aki méltatlan hozzád, úgy ezt habozás nélkül megmondod neki.

Következzen az én véleményem.

Szerintem HÜLYE PICSA vagy és senkit sem érdekel, hogy mi az őszinte véleményed, téged kivéve… na mit szólsz ehhez?

Hölgyeim és Uraim!

Abban a pillanatban, amikor kinyitjuk reggel a szemünket és kimegyünk a fürdőszobába sminkelni vagy borotválkozni, bekenjük magunkat valamilyen illatos nyavalyával, jobb esetben fogat is mosunk a száj higiéné és a mentolos lehelet érdekében, majd magunkra öltve öltözékünket kilépünk az ajtón, mind egy hatalmas játszma közepén találjuk magunkat.

Játszmázunk, amikor megdicsérjük a másikat, hogy milyen jól néz ki ma reggel, játszmázunk, amikor elmondjuk, hogy szép volt a prezentáció, játszmázunk akkor is, amikor mosolyogva jó étvágyat kívánunk az ebédhez.
Játszmázunk mind, játszmázunk mindenhol és játszmázunk mindenkor, mert a játszmázás sem nem rossz, sem nem jó, csupán az életünk része.

Senkit sem kérek arra, hogy legyen hazug, álszent vagy ördögien manipulatív, de arra igen, hogy ne keverjük össze a játszmázást a hazugsággal és a válogatott gorombaságokat ne nevezzük el őszinteségnek! Bár az „Én csak őszinte vagyok” mondat határozottan jól cseng, de a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy amikor viselkedésünkön mások felbuzdulva szintén mindenféle játszmázás nélkül elkezdenek „őszinték” lenni velünk, akkor elég hamar kiderül, hogy ezt az őszinteség dolgot nehéz elviselni.

Mivel pedig a legtöbbünkben ott a vágy, hogy az embertársainkkal megtaláljuk a közös hangot, így megszülettek a társadalmi játékszabályok. Vitathatjuk ezeket, kikérhetjük magunknak, gondolhatjuk azt is, hogy ránk nem vonatkozik, vagy azt, hogy elavultak, illetve azt is, hogy a személyiségünk már önmagában annyira csodás, hogy megengedhetjük magunknak a játszmázás nélküli őszinte létet.

Én nem ismerlek téged, sem az életed, lehet, hogy te meglelted ennek a módját és be is vált neked, ha így van, örülök neked, de ha van benned kétség e felől, ha játszmázni nem is, de játszani tanulj meg, kérlek…!


Post Author: Wolf Lili

Wolf Lili
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés