Wolf Lili

Elég ebből!

Te hogyan viszonyulsz ahhoz, ha egy férfi utánad fordul az utcán? Tárgyiasítva érzed magad? Netán élvezed és teszel is azért, hogy ez naponta megtörténjen veled?


Egy pasi utánam fütyült az utcán és megbámulta a seggem…hogyan fogom túlélni ezt? Na, ebből nekem elegem van, hogy képzeli ezt?…hát nem tudja, hogy ez zavar engem?…

Várjunk csak…ELMENT AZ ESZEM?

Tényleg már ott tartunk mi nők, hogy ránk sem szabad nézni? Tényleg eljutottunk arra a pontra, hogyha egy férfi utánunk fordul és netán még megjegyzéseket is tesz, akkor szó szerint a pokol tűzén a helye?

Igen persze, mint mindig jogod van hozzá, hogy úgy tekints magadra, mint valami istenségre, amelyik előtt egy férfinek, amint rád néz, térdelnie kell és áhítattal nézni. Sok sikert hozzá, tőled akkor el is köszönnék, szia!

Ezt a mai írást neked szánom, aki még képes vagy megtalálni magadban a női megértést és annak látod magad, aminek a természet szánt, Nőnek.

Egy életen át képesek vagyunk fogyókúrázni, órákon át sminkelni és ülni a fodrásznál. Ha pedig most az a rész jön, hogy ezt magunknak csináljuk vagy a többi nőtársnak, akkor majd veled beszélgessük akkor, amikor 40 évesen telesírod a netet azzal, hogy miért nem találsz normális pasit.

A válasz pedig nagyon egyszerű lesz. Azért, mert nincsen ezen a világon olyan férfi, amelyik amikor egy nőre néz azt gondolja, hogy jééé, lennék a lelki társa.

Az összes férfinek, ha meglát egy nőt lefut az agyában az, hogy igen vagy nem és ha a válasz igen, akkor a következő gondolat nem az, hogy de szívesen lenne a barátod. Amelyik ezzel jön, az hogy is mondjam, nem annyira őszinte veled.

Nem számít hány diplomája van, nem számít milyen autóban ül, nem számít, hogy munkás nadrág vagy öltöny van-e rajta.

Az, amelyik öltönyben van, az maximum azért csinálja diszkrétebben, mert tudja azt, hogy ebben a világban ezért már be lehet perelni, meg lehet hurcolni, meg lehet alázni személyesen is és a neten. A munkásnadrágban lévőnek pedig erről még nem szóltak.

Lassan eljutunk oda, hogy a férfiaknak szégyenkezniük kell amiatt, hogy férfiaknak születtek, de mivel erre ők nem hajlandóak, így visszavonulva váraikba várakoznak arra, hogy a feminizmus égisze alatt, mit tudunk MÉG kihozni belőle.

A jelen állás szerint pedig azt, hogy egyre több olyan nő van, aki egyáltalán nem tud társat találni vagy ha valamikor annak idején talált, akkor mostanra elvált, egyedülálló anya.

A feszültség a nemek között egyre jobban csak nő, ahogyan a távolság is. Ide-oda röpködnek a vádak és lassan mást sem tudunk kezdeni egymással, csak stigmatizálni.

Az én meglátásom a következő. Akár szingli vagy, akár párkapcsolatban élsz, minden egyes nap lépjél már úgy ki az utcára, hogy tisztában vagy a nőisséged varázsával és azzal is, hogy lesz egy csomó férfi, aki ezt majd nyugtázza.

Lesz, aki csak gondolatban és igen lesz olyan is, aki hangosan teszi. Előfordulhat az is, hogy neked nem feltétlenül tetsző módon, de tekints rá úgy, hogy ő egyszerűbb gyermeke ennek a világnak és őrizd meg a női méltóságod.

És igen, hallottam én is azt, hogy vannak olyan nők, akik ilyenkor tárgyiasítva érzik magukat. Most őszintén szerinted van olyan férfi, aki úgy közlekedik az utcán, hogy akkor ő most itten tárgyiasítani fog? Igen jól gondolod, teljesen más jutott rólad az eszébe.

Kikérheted magadnak, leállhatsz vele ordibálni is, érezheted tárgyiasítva magad, megzuhanhatsz úgy, mint 2008-ban az ingatlan piac.

Vagy akár elkönyvelheted, hogy na, ennek is tetszem (ami ugye semmire sem kötelez), majd tovább suhansz, mint egy álom.

Majd pedig amikor eljön az a nap, hogy olyan szól hozzád, akire vágytál rég és aki ezt úgy teszi, ahogyan mindig is szeretted volna, akkor nem fogsz ott állni tátott szájjal, teljesen zavarban és nem fog reflexszerűen kiülni az arcodra az sem, hogy haggyá már, hanem teljesen természetes kedvességgel tudsz majd reagálni.


Post Author: Wolf Lili

Wolf Lili
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés