Szabados Csilla

Vigyázat! – Kuki a láthatáron

Elég sok fiús anyukával beszélgettem... Mindenhol ugyanaz a helyzet... Ahol kisfiú van, ott megy a kuki-huzi, a simi, a nem tudom mi... egészen kicsi kortól... Nézegettem a netet, milyen tanácsokat adnak a szakemberek, hogyan kezeljük ezt az időszakot, ami cirka 90 évig tart, csak szerencsére egy idő után kikerül a mi hatáskörünk alól.  Meglepő módon, nem igazán találtam SEMMIT.


Csak egy fórumot és 6-7 éveseknek szóló szexuális felvilágosítást… A dologban még az a furcsa, hogy a „problémamegoldás” megreked a kisgyerek-saját kukijának ingerlése témakörnél. Komolyan úgy érzem, el van hanyagolva ez a kérdés. Mert az alap, hogy minden fiú játszadozik magával. Csakhogy ezek a játékok nem maradnak az egyszemélyes játék keretei és a négy fal között. Pedig már ezt sem mindig könnyű kezelni…

Mégis mit mondjak? Tiltani semmiképp. Ki akarja, hogy egy szexuálisan frusztrált felnőtt váljék belőle? De mégis meg kell tanítani nekik a határokat. „Édesem, tudom, ez neked nagyon jó, ez rendben is van, csak ez nem anyára tartozik, úgyhogy legyél kedves, úgy csináld, hogy mások ne lássák.”

Állj! „Mások ne lássák!”. Nem jó… Tabu, titkolni való… Rossz. Akkor mi a fenét mondjak? „Csináld a szobádban.” „Csináld a takaró alatt” – Nem, ez sincs rendben. Ez ugyanaz, mint az előző, csak lightosabban. Oké, jobb ötlet híján egyelőre hagyjuk a végét.

Egyébként is tiszta gondban vagyok, pedig itt még nem áll meg a dolog. Mert hát egy kukit nem csak simogatni lehet, ugyebár. Hanem remekül lehet rázni is. Elővenni, megmutatni. Mindenki lássa, lám, nekem mim van. „Intimszféra gyerekem, intimszféra!” Mégis mi a frász az az intimszféra? Mi az, hogy nem illik? Hogy ilyet nem csinálunk? Miért? Mert másokat zavar? Vagy közszemérem megsértéséért dutyiba kerülsz? És akkor mi a helyzet a pisiléssel (férfi wc, bokor, ahol épp nagyon ránk jön és már nem tudjuk visszatartani)? Ott nem baj, ha más is látja a kukit?

És mi van az ovival? Szülők közt megy a storyzgatás… Természetesen senki fia borjával nem történt hasonló… Mindenki csak hallotta… Valakitől… Meg annak az ismerősétől. De azt beszélik, hogy ebben és ebben az intézményben, pár fiú elvonult és egymás kukiját nézegették. Fogdosták. Húzogatták. Vagy csak egyszerűen együtt pisiltek. Persze ez mind csak szóbeszéd. Na jól van, oké. De amíg a gyerekemet viszonylag rutinosan tudom trénelni az olyan szituációkra, hogy „mit csinálsz, ha egy idegen odamegy hozzád és….” „és megkérdezi, szereted-e a kutyákat?” Volt a neten egy ilyen reklámkampány… Játszótéren tesztelték, milyen könnyen mennek el a gyerekek kutyasétáltatás címszóval. „Majd azt mondom, nem mehetek, anyukám túrógombóccal vár.” Oké, ez pipa… Viszont hogyan tudom megelőzni, hogy gyermekem hasonló tapasztalatszerzésben részt vegyen. „Drágám, ha esetleg, netalán valaki azt mondja, húzzátok meg egymás kukiját, te mit felelnél?” Áááá, nem akarok ötleteket adni. Egyáltalán, baj ez? Nő vagyok. Nem tudom. Mi nem játszottunk hasonló játékokat, és a legendák is inkább a másik nemről szólnak…

Mint felnőtt, rögtön szívemhez kapok: ”Te jó ég! Na ilyet azért nem kéne!!! Méghogy megfogni egy másik gyerek kukiját!!! Pfuj!!!” Persze nálunk ilyen elő sem fordulhat. Amúgy tényleg probléma? Felfedezik a testüket. A megismerés része az összehasonlítás is. A tied is ugyanúgy működik, mint az enyém? Ha megfogom, akkor ugyanúgy megnő? És neked vagy nekem nő nagyobbra? Nem tudom, hogy zajlanak ezek. És azt sem tudom, hogy ha megtörténne, a fiam beszámolna-e róla. „Képzeld anya, tegnap építettünk egy óriási homokvárat. Ma pedig végigfogdostuk egymás kukiját, és képzeld, az enyém volt a második legnagyobb! Büszke vagy rám?” – Aha. – Na ez az a párbeszéd, ami valószínűleg soha nem fog lezajlani köztünk. Akkor mégis honnan tudják a felvilágosult szülők, hogy ilyen van? Hogy ilyenek történnek? Ha senki nem beszél róla?

A másik kérdés… a higiénia. „Fiam, mielőtt magadhoz nyúlsz, alaposan moss kezet! És fütyit! Nehogy összeszedj valamilyen betegséget!” Nyilván ez lenne a célszerű, na de hol marad akkor a spontán örömszerzés? Hajaj, nehéz kérdések ezek, és ez még csak egy pár szituáció, ami így hirtelen eszembe jutott…

Hopp, van még egy. Megtörtént eset alapján. De persze nem nálunk. Ehhez még kicsik. Egyelőre. Még van talán 2 évem felkészülni. Tehát, adott egy családi összejövetel. Fiúk, lányok vegyesen. Mind 10 éven aluli. Az egyik kisfiú és kislány elvonulnak. Az egyik szülő odafordul az másikhoz. „Te, figyelj, nem kéne megnézni, mit csinálnak ezek ott fent?” – „Áááá, miért?” „Hát, tudod… Mindenesetre én felelősséget nem vállalok.” – „Amíg a gyerek nem menstruál, nagy baj nem történhet.” – Ezen még jót kacarásztak egy darabig, és annyiban hagyták a dolgot. Oké, ők így lazán oldották meg. Vajon ez a helyes hozzáállás? Mert közben azért elég erősen nyomjuk rá a csemetéinkre, hogy csak a sajátodhoz nyúlj, más se nyúlhat a tiedhez, te se nyúlj máséhoz… csak maximum 10 év múlva… Akkor már szabad. „De anya, akkor miért?”

Ah, szívás szülőnek lenni.


Post Author: Szabados Csilla

Szabados Csilla
Író és sok minden más. Szexualitás, gátlások, elfojtások, személyiségfejlődés állnak érdeklődésének célkeresztjében.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés