Cseti

Kihűlt házasság

Mi lesz a házassággal, ha eltűnik a szex? Ha eltűnik az intimitás? Lehet-e így együtt élni?


Ismerem már a pontos forgatókönyvet. Ide teszi a jobb kezét, utána adok neki egy csókot, beleharap a fülembe, beleülök az ölébe, 5 perc, vége, kimegyünk pisilni, fogmosás, alvás. Szinte belekezdeni sincs már kedvünk.

“És ha játszanánk? Hátha kicsit változatosabbá tehetnénk.” 15 év alatt ilyesmi eszedbe se jutott. Honnan jön most ez? “Mindig érdekelt. Izgalmasnak tartom.” Miért nem mondtad? Mi mindent nem tudok még rólad? Nevetségesnek érzem magam nővérkének beöltözve. Olyan kényszeredett, erőltetett. Nem is hiszek abban, hogy ez bármit segítene. Belenézek a tükörbe. Fejemen kis kendő, szám pirosra kifestve. A köpeny felső gombja majd szétpattan. Ki vagyok én? Ki ez az ember? Nem ismerem. Nekem ez nem megy.

Ma nincs kedvem, ne haragudj. Frusztrált és ideges. Már vagy két hete ezt mondom. Látom hogy bántja. Látom, hogy kíván. Hogy fájdalmat okozok vele. Nem mehet ez így tovább.

 

Fekszem, hagyom magam. Félúton leszáll rólam. “Nem kell szánalomszex.”

 

Hajtjuk a mókuskereket. Fáradtak és feszültek vagyunk. Gorombán szól, elsírom magam. Hozzám se érjen. Csak ülünk a kanapé két végében. Bámuljuk a tévét, mert akkor egymást nem kell.

Talán segítene rajtunk, ha keresne egy szeretőt. Akkor talán kedvesebb lenne. Talán én is megnyugodnék és nem ugranék minden hülyeségre. Talán akkor megsimogatná az arcom. Talán érezném, hogy van még közünk egymáshoz.

Tudom, hogy nem alszik. Hallom a légzésén. Vajon megteszi? Vajon nem fogom később a szemére vetni, hogy megcsalt? Nem fogok csak mégjobban eltávolodni? Jó ha tudom? Vagy akkor nem ismert ézések kerítenek majd hatalmukba? Kicsinyes leszek és bosszúálló?

“Nem akarok mást.” Átölelem. Bárcsak akarna.

Visszahoznám a lángolást. Telnek a hetek. Ami régen napi volt, mára már havivá csökkent. Próbálok emlékezni. Felidézni a kezdeti érzést. Mikor megfogta a kezem, és hullám futott végig a testemen. De csak üres lapokat látok.

Elváljunk?

“Ne.”

Lassan megszokjuk hogy nincs szex. Már nem alszunk összebújva, nem együtt fekszünk le. Békés együttélés van. A veszekedések elmúltak. Kapcsolatunk baráti szakaszba lépett. Már nem férfi. Már nem vagyok nő. Nemtelenek lettünk egymás számára.  

 

42 éves vagyok. 20 éve élek a férjemmel együtt. Az elmúlt három évben nem szeretkeztünk. Egyáltalán nem érdekel a szex. Őt nem tudom. Nem beszélünk már róla. Néha elgondolkozom, mennyire normális ez így. Többször is el akartam menni szexuálpszichológushoz. Végül addig se jutottam, hogy keressek egyet. Azt hiszem, féltem attól, amit mond. Bármi is legyen az. Elhitettem magammal, hogy ez nem vészes. Mások is vannak így. Sokan.

 

“Megismertem valakit.” Mióta tart? “Másfél éve.” Becsukom a szemem. Figyelek a légzésemre. Nem is tudom mit érzek. Csalódást vagy megkönnyebbülést?

Nem tudom hogyan tovább.


Post Author: Cseti

Cseti
Ember vagyok. Nő és anya. Semmi több. Olyan, mint bárki más. Egy hétköznapi figura. Olyan, aki mellett nap mint nap elmész az utcán. Rólad írok. És magamról. Útkeresésről. Elkövetett hibákról. Hétköznapok buktatóiról, gyereknevelésről. Újrakezdésről.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

1 Hozzászólás : "Kihűlt házasság"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
Tompek Péter
Olvasó
Tompek Péter

Mint egy lefelé örvénylő, szívó spirál.