Anna Mille

Áldozathibáztatás

Áldozathibáztatás - ezt a szót gyakran halljuk már jó ideje. A fogalmat gyakran emlegetők szerint ha bűncselekmény, erőszak történik, semmiképp sem az áldozat, hanem kizárólag az elkövető hibás. Az áldozat mindig csak elszenvedője lehet a történteknek. Tényleg ennyire egyszerű lenne? Kis gondolkodás után az élet ennél sokkal bonyolultabbnak mutatkozik.


A való élet történései egymással összefüggésben, ok-okozati láncolatot alkotnak, és minden mozzanatnak következményei vannak. Általában jelentéktelen következményei, de olykor lehetnek az életünk további menetét így vagy úgy alapvetően befolyásoló hatásai is. Ha belelépek a pocsolyába, vizes lesz a lábam. Lehetne a pocsolyát okolni, mert tényleg mi keresni valója van ott a járdán, és ha nem lenne ott, mennyivel egyszerűbb lehetne az élet. Mivel mégis csak ott van, kénytelen vagyok figyelembe venni és tenni ellene. Vigyázni, elkerülni, nehogy belelépjek. Ha véletlenül mégis belelépek, az már az én saját felelősségem is. Annak a kellemetlen következménye, hogy nem figyeltem, nem tettem meg, amit pedig megtehettem volna, hogy kikerüljem. Megérte volna, hogy egy kis elővigyázatossággal elkerüljem a kellemetlenséget. Így van ez sokszor más, sokkal komolyabb kihatású esetekben is.

Nem lépek le az autók elé, figyelmetlenül az úttestre. Nem hagyom idegenek keze ügyében az értékeimet, amíg kimegyek az étterem mosdójába. Nem iszom le magam a sárga földig. Lehetőleg nem a legelhagyatottabb, legsötétebb utcán caplatok haza késő este, inkább kerülök egy kicsit, amerre biztonságosabb.Igyekszem úgy viselkedni, hogy ne kínáljak lehetőséget a bűnözőknek. A bűnözők is vannak annyira lusták, hogy a könnyebb utat, megoldásokat választják, és a leginkább kínálkozó lehetőségeket használják ki.

Igen, ettől még előfordulhatnak védhetetlen helyzetek, de rengeteg veszély akár csak egy kis odafigyeléssel is jó eséllyel elkerülhető. Igen, ez befolyásolja az életem, egy kissé korlátozza a “bármit felelősség és következmények nélkül megtehetek” ideális állapotát. Ha lehet választani – márpedig lehet – a veszélyes kiszolgáltatottság és az elővigyázatosság között, én inkább az utóbbit választom. Mint ahogy a szeretteinket, gyerekeinket is úgy engedjük az útjukra, hogy vigyázzatok magatokra! Nem pedig úgy, hogy ne vigyázzatok, mivel ha megtörténik is a baj, úgyse ti lesztek a hibásak, mint áldozatok. Mert nagyon sovány utólagos vigasz lenne ez annak, aki bajba került.

A bűncselekménynek már alapból, eleve nem szabadna megtörténnie. Lehetne mondani a bűnözőnek, hogy ne bűnözzön, mert azt nem szabad, de ennek hatásosságában naiv dolog lenne megbízni. A bűnöző is pontosan tudja, hogy amit tesz, az bűn és tilos, és másoknak árt, és stb., de mégis megteszi, mert a bűnöző ilyen.

A bűnmegelőzést két oldalról közelíthetjük meg. Az elkövető és az áldozat felől. Tehát nem lehetünk egyoldalúak. Nem foglalkozhatunk csak az egyik oldallal, nem elég csak a potenciálisan bűnelkövetőkre hatni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a másik oldal lehetőségeit sem a megelőzésre. Nem véletlenül fejlődött tudományággá a bűnmegelőzés és a viktimológia (áldozattan). Ez bűnözők és a bűnesetek természetét, valamint az áldozattá válás elkerülésének lehetőségeit kutatja. Egyesek ezeket a tudományokat is áldozathibáztatónak tartják. Pedig igenis érdemes levonni a tanulságokat a már megtörtént esetekből. Ezeket alkalmazva jó eséllyel sok-sok veszélyhelyzetet elkerülhetünk.

Vigyázzatok magatokra!

/Anna Mille!


Post Author: Anna Mille

Anna Mille
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
  Feliratkozás  
Visszajelzés