Cseti

Mi lesz a barátokkal szakítás után?

Válás. Egyik fél erre, másik arra. De a barátok? Egyszerre kétfelé? Vagy egyik féltől elhatárolódnak, a másiknak kedveznek? Van erre jó megoldás?


Ültünk az asztalnál… kezünkben egy-egy hosszú lista. Most megint a Francia csók jutott eszembe, ahol Meg Ryan osztozkodni akar (igazából visszaszerezni a vőlegényét), és igyekszik magát nagyon lazának és önbizalom telinek mutatni. Miközben a férfi el van hűlve a változástól, ami megcsalt partnerében végbement, ő csak beszél és beszél: „És a kanapé? Mi lenne, ha azt kettévágnánk egy fűrésszel?”

Szeretem ezt a filmet. Meg Ryan legalább annyira lüke, mint én, és jó látni, hogy van, aki e téren überel.
Sok mindent szét lehet osztani. Viheted a kistányérokat, enyémek a nagyok. Ez a te könyved, az az enyém. A tv-t tartsd meg, én úgysem nézem. Cserébe laptopot kérném. A fogkrém kéne…. Már úgyis kinyomtuk belőle a felét. Tárgyak. Pótolhatók. De mi a helyzet… – most a gyerekeket kihagynám a buliból… és a kutyát, macskát, aranyhalat is – a barátokkal?

A barátok nem fel- vagy eloszthatók.

Barátok… Azon gondolkoztam a minap, hogy nem elég, hogy végre találsz egy nőt, vagy egy férfit, akivel megvan a külső-belső összhang (vagy legalábbis nem fájóan hamis valamelyik szólam), de ott vannak a hülye szokásai, amit el kell viselni. Mindegy, megszokjuk. Betesszük mi a zoknit a szennyestartóba, cserébe időnként eljön velünk valami csöpögős mozira és még mosolyog is hozzá (hát ilyen ember nincs még egy, az tuti). Csakhogy itt még nincs vége. Mert hát ugye annak a másiknak van családja (és mindenhol akad egy idegesítően okoskodó nagybácsi, egy mindenbe beleszóló másik rokon, egy undok unokatesó, egy lecsúszott alkesz pótapa – a szereplők felcserélhetők) és vannak barátai. Az előbbivel sokszor csak ünnepek alkalmával találkozunk, de a barátok a hétköznapjaink része. Mi van, ha nem jövünk ki velük? Ha nagyon más az értékrend? Ha társaság és nem fogadnak be? Ha ellenünk beszélnek? Szétrombolhatják az amúgy tökéletlesnek tűnő szerelmet?

Szétmentünk. Kérdés, van-e, lehet-e híd kettőnk között?

Azok a barátok, akik időszámításunk előtti időből jöttek, ők szépen visszarendeződtek az eredeti állapotba. Igaz, előtte sem írogatunk, üzengettünk egymásnak. Furcsa mód végig megmaradtak mint „ő” és „én” pajtásainak. Azok, akik pedig „közös szerzemények” voltak… Igyekeznek kötéltáncolni.

Amikor meséli valaki hogy mekkora baráti társaságuk van, hogy közösen nyaralnak, jönnek-mennek, hogy sok a gyerek… picit irigykedek. Felhőtlennek látom, boldognak, zsivajosnak ez a képet. Persze lehet, a valóság más. Még gimiben volt egy lány, akinek a szülei nagyon közvetlen, nyitott emberek voltak. Szinte átjáróház volt a lakásuk. Jöttek-mentek a haverok, ismerősök. Ebbe nőtt ő is bele. Könnyedén teremtett kapcsolatokat, mindig vidám volt. Mikor felnőtt lettem, a szomszédunk úgy jött be hozzánk, mintha hazamenne. Szerettem ezt az időszakot. Ezt az érzést. És a fiúk is. Mindig kérdezik, „ma ki jön át hozzánk”? Milyen lehet, mikor a válasz nem az, hogy senki?

De nem tudom, fogalmam sincs, hogy mi történik, ha egy pár ebből a nagy társaságból kettéválik. Hogyan kezelik a többiek? Az egyiket bent tartják, a másik meg… Hát ő majd teremt új kapcsolatokat? Vagy ugyanúgy összejárnak? Létezik olyan, hogy ténylegesen közös barát? Vagy mindig van egy oldalválasztás? És hogyan hat magára a közösség életére egy ilyen törés? Mindenki megtarja magának a véleményét? Vagy morgolódás, zúgolódás lesz? Aki ma még nagy ivócimbora volt, holnap már lehet, nem is köszön?

Egy szakítás sosem két ember vesztesége.


Post Author: Cseti

Cseti
Ember vagyok. Nő és anya. Semmi több. Olyan, mint bárki más. Egy hétköznapi figura. Olyan, aki mellett nap mint nap elmész az utcán. Rólad írok. És magamról. Útkeresésről. Elkövetett hibákról. Hétköznapok buktatóiról, gyereknevelésről. Újrakezdésről.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

1 Hozzászólás : "Mi lesz a barátokkal szakítás után?"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
Anna Mille
Szerkesztő

Ez egy nagyon érdekes kérdés, igen.
Úgy gondolom, a kétoldali baráti körök akár át is hálózhatják egymást. A gond, a probléma inkább azzal lehet, ha a szakított felek semmiképp nem kívánnak többet találkozni sem egymással és ha ezért a baráti köreikkel való kapcsolataik nehezen kezelhetővé, bonyolultabbakká válnak.
Tehát ez egy nehezen megválaszolható kérdés, amit a cikk felvet.