Cseti

A pók (Élet férfiak nélkül)


Szakmai kiránduláson voltunk külföldön. Egy olcsó kis szobát vettünk ki ketten egy kollégával. Első este, lefekvéshez készülődve elkezdtünk beszélgetni a pókokról. Mesélte, hogy arachnofóbiás. Gyűlöli a pókokat, retteg tőlük. Kicsit sztorizgattunk még, hisz kell az adrenalin az alváshoz, majd kiment zuhanyozni.

Egyedül maradtam. Pakolásztam, ruhát hajtogattam, nézelődtem. Hirtelen megfagyott az ereimben a vér. Életem legundorítóbb, legvisszataszítóbb, leggusztustalanabb pókját láttam meg, amint komótosan bemászik az ágyam melletti szekrénynél egy résbe.

Mivel igen jó fej vagyok, rögtön gondoltam, felajánlom a fekhelycserét, mert ha EZ éjjel rám ugrik, én tuti szörnyet halok. És még nem készültem fel a végre. Még túl fiatal vagyok. Fel kell nevelnem két gyereket. Meg kell találnom a szerelmet. Annyi minden vár rám, áááááá!

Mikor visszajött, töredelmesen bevallottam neki, hogy bizony a sorsot nem kerülhetjük el, ügyesen bevonzottunk egy pókot.

“És milyen?” Kérdezte csendesen.

“Hááát…” – Sütöttem le a szemem. – “Fekete. Vastag testű. Kis lábakkal.”

Elképzelte.

Természetesen totál bepánikoltunk. És persze pont most nincs itt egy férfi sem, aki megmenthetne minket, és elpusztíthatná a gonoszt. A közelben se porszívó, se egy hosszú rúd. Mégis mit csináljunk? Nem lehet pihenni azzal a tudattal, hogy egy szörnyeteg ólálkodik a szobában és bármikor a vesztünkre törhet. Meg kell hát ölnünk. Nekünk.
A terv gyorsan előállt. Ahogy két amazonhoz illik, szemöldökünk összehúzva, ajkunk enyhén nyitva, tekintetünkben vad elszántság, tüdőnk telve levegővel, teljes hadifelszerelésben, odaléptünk a szekrényhez és fegyverünkkel megcéloztuk a lyukat.

Nem tudom mennyi dezodort fújtunk be, de ha mi szédelegtünk tőle, mit érezhetett a pók? Nem sajnáltuk. Vártunk. Vártuk, hogy előmásszon rejtekhelyéről, ahol sunyiban gubbasztott, és mi lecsaphassunk rá.

Szerencsére a mosdó felőli utat választotta. Nem sietett. Fogtam egy polcot, és az élével kíméletlenül összenyomtam. Recsegett-ropogott ahogy szétpasszírozódott. Krecccccccccss. És már nem volt többé.

Lassan megnyugodtunk. Visszaállt a pulzusunk. Letöröltük az izzadság és a ránk fröccsenő vércseppeket, majd mély és békés álomba szenderedtünk.


Post Author: Cseti

Cseti
Ember vagyok. Nő és anya. Semmi több. Olyan, mint bárki más. Egy hétköznapi figura. Olyan, aki mellett nap mint nap elmész az utcán. Rólad írok. És magamról. Útkeresésről. Elkövetett hibákról. Hétköznapok buktatóiról, gyereknevelésről. Újrakezdésről.
Hozzászólások a Facebook-on keresztül

Minden hang számít! Szólj hozzá Te is!

1 Hozzászólás : "A pók (Élet férfiak nélkül)"

avatar
  Feliratkozás  
Újabb Régebbi Népszerűbb
Visszajelzés
Tompek Péter
Olvasó
Tompek Péter

😀 Annyira aranyos! 🙂